Közösség

Partnereink


 


2011.11.11. 00:05 KDSZ

Oktatáspolitika kurzus - 1. előadás

Címkék: oktatás kurzus

Virág Emese írása:

2011. november 3.-án megrendezésre került az Oktatáspolitikai kurzus első előadása, melyet Hrubos Ildikó tartott, témája pedig a „Felsőoktatás és a foglalkoztathatóság” volt.

Hrubos Ildikó: Felsőoktatás és foglalkoztathatóság

Foglalkoztathatóság kérdése az európai felsőoktatási térségben

1990-es évek végén végbement felsőoktatási reform célja a magasan képzett munkaerővel való hatékony gazdálkodás volt, a versenyképesség fenntartása és fokozása érdekében.
Ezért elsődleges feladatnak tekintették a munkaerő szabad áramlásának biztosítását.
A reform a képzési rendszereket és a különböző fokozatokat volt hivatott összehangolni. Azonban a felsőoktatási programok tartalmi elemeinek meghatározását nemzeti keretek között hagyta.
Az 1999-ben kiadott Bolognai Nyilatkozat indította el ténylegesen a felsőoktatási reformot.
Az 1999 és 2009 között lezajlott miniszteri találkozókon fokozatosan előtérbe kerül a foglalkoztathatóság kérdése. A Londoni Konferenciáról (2007) kiadott Kommünikében már önálló fejezet foglalkozik a kérdéssel.

A vezérkar és az érdekhordozók (stakeholderek)

„Felsőoktatási Aréna” ahol az aktorok a különböző befolyásokért küzdenek, ebből alakul ki a felsőoktatás maga.
3 egyenrangú elem:

  1. akadémiai értékek (tudás átadása, fejlesztése az ő feladatuk)
  2. bürokratikus vonulat (állam felelőssége: források megfelelő felhasználása, struktúra meghatározása)
  3. piaci vonulat

Az aréna az Európai Felsőoktatási Térség, melynek 47 ország a tagja, létrehozását az 1998-as Sorbonne Nyilatkozat deklarálja. Az Európai Unió nem vezérli, csak stakeholderként vesz részt, a finanszírozást azonban az Európai Bizottság nyújtja.

A Bolognai Reform irányítása a Nemzetközi Bologna Csoport (Bologna Follow-up Group BFUG) feladata. Szavazati joggal rendelkeznek az Európai Felsőoktatási Térségbe (EFT) tartozó országok (47) kormányzatainak képviselői, valamint az Európai Bizottság.
Tanácskozási joggal rendelkező érdekhozók:

  • Európa Tanács
  • Európai Egyetemi Szövetség
  • Európai Hallgatói Szövetség
  • Európai – nem egyetemi – Felsőoktatási Intézmények Szövetsége
  • UNESCO Európai Felsőoktatási Központja
  • Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetség
  • Európai Munkaadók Szöetsége
  • Oktatási Internacionálé Páneurópai Szervezet

3 nagy érdekhordozót érdemes kiemelni, és megnézni, hogy milyen álláspontot képviselnek a felsőoktatással és a foglalkoztathatósággal kapcsolatban.

1. EUA: Európai Egyetemi Szövetség

Szakértői gárda, mely akadémiai értékeket képvisel. Felkészültek, komolyak, egységesen lépnek fel, kutatásokat végeznek. Tiltakoznak az ellen, hogy rövid távú nézőpontból közelítsék meg a foglalkoztathatóságot

Fő cél: fenntartható foglalkoztatás.

2. EURASHE: Európai – nem egyetemi – Felsőoktatási Intézmények Szövetsége

Szerényebb szerepet tölt be, mint az EUA, de jól ismeri, és jó kapcsolatot ápol a munkaerő-piaccal. Rövidebb idejű (max. 2 éves) képzési programokra hívja fel a figyelmet. Ők tulajdonképpen a Bologna nyertesei, mesterképzéseket is indíthatnak

3. ESU: Hallgatói Szövetség

Leginkább az esélyegyenlőség mellett kardoskodik. 2009-től foglalkozik a foglalkoztathatósággal. Véleményük szerint nagyobb figyelmet kellene fordítani a régi és új rendszerben szerzett diplomák ekvivalenciájának megállapítására. Emellett a felsőoktatási intézményeknek nagyobb mértékben kellene segíteniük a hallgatókat az elhelyezkedésben.
A felsőoktatás pedig elsősorban hosszú távra kellene, hogy muníciót adjon.

Foglalkoztathatóság

A foglalkoztathatóság kérdése viszonylag későn jelent meg a reformfolyamatban.
A gondok akkor jelentkeztek, amikor kikerült a munkaerő-piacra az első végzős évfolyam.
2007-2009 között munkacsoportot kértek fel a foglalkoztathatóság vizsgálatára. A munkacsoport meghatározta a foglalkoztathatóság fogalmát, valamint 4 nagy kihívást is rögzített valamint különböző javaslatokat is tett.
A foglalkoztathatóság képesség az első racionális foglalkoztatás elnyerésére, vagy az ön-foglalkoztatóvá válásra, a foglalkoztatás fenntartására és a munkaerő-piacon való mozgásra. Érdemes kihangsúlyozni, hogy szó sincs arról, hogy olyan területen kellene dolgozniuk, amiről a papírjuk szól.

4 nagy kihívás meghatározása

  1. újnak számító BA/Bsc fokozat értékét, értelmét világossá kell tenni minden szereplő számára
  2. erősíteni kell a párbeszédet a felsőoktatási intézmények és a munkaadók között
  3. ösztönözni kell, hogy a képzési programokba szervesen épüljön be több munkahelyi gyakorlat
  4. gondoskodni kell arról, hogy a hallgatók kellő tájékoztatást/segítséget kapjanak már tanulmányaik alatt az elhelyezkedési lehetőségeikről

Javaslatok:

  • munka melletti képzési formáknak nagyobb teret kell adni
  • tananyagokba be kell építeni a vállalkozói szemléletet
  • kormányzatoknak rendezniük kell a BA/BSc fokozat foglalkoztatási szabályait

A három fokozat tartalma, funkciója

Az alábbiakban áttekinthetjük, hogy hogyan határozza meg az EFT az egyes fokozatok tartalmát, funkcióját, mennyire épülnek egymásra a képzések, és milyen problémák azonosíthatóak.

1. BA/BSc fokozat

            Két megközelítés létezik:

  1. Az angolszász felfogás szerint a BA/BSc fokozat tulajdonképpen egy általános belépő minden felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásba. Az MA/MSc fokozat megszerzése „csak” növeli az esélyt a jobb pozíciók elnyerésére, jobb ágazatokban való elhelyezkedésre
  2. A német megközelítés szerint az MA/MSc szintű diploma a magasabb pozíciók elérésének feltétele, míg a BA/BSc szint a „második legmagasabb” pozíciókra jogosít fel.

Első és legfontosabb cél (Magyarországon is), hogy eldöntsük, melyiket lenne érdemes megvalósítani. Alapvetően a német megközelítés értelmében a BA/BSc diploma feladata az, hogy általános tudást nyújtson. Ezzel szemben az angolszász megközelítés egy adott területre vonatkozó speciális tudás elsajátítására helyezi a hangsúlyt.
A legtöbb országban 3 éves időtartamú az alapképzés. Problémát jelent a sokféle és nem világos funkció, túlterhelt programok. Felvetődik az időtartam növelésének igénye, mert 3 év alatt nem lehet az összes elvárt követelménynek eleget tenni.

2. Mesterképzés

Kevesebb résztvevő, a reform nem kívánta az alapképzéshez hasonló mértékben összehangolni.

6 létező típust különböztetünk meg:

  • akadémiai mester fokozat
  • professzionális mester fokozat
  • konszekutív v. folytatólagos mester fokozat
  • konverziós mester fokozat
  • közös mester program
  • lifelong mester fokozat

3. Doktori képzés

Az expanzió következményei elérték a doktori képzést is. Az utóbbi években gyorsan növekedett azon friss diplomások aránya, akik nem az akadémiai világban helyezkedtek el, hanem kutatóként vagy nem is kutatóként az üzleti és a szolgáltatási szektorban, a kormányzati apparátusban, vagy nem egyetem jellegű oktatási intézményben.

Vissza az alapkérdéshez

EFT kialakításának tulajdonképpen rejtett célja volt az európai elit kinevelése, mely magasan képzett, közös kultúrával, identitással rendelkező mobil bürokratákból állt volna. Ők lettek volna az „Egyesült Európa” vezető bürokratái és hazai képviselői.
A hallgatók többsége azonban nemzeti keretek között gondolkozik, ezért megjelent az elit és tömegoktatás dilemmája.
A felsőoktatás és foglalkoztathatóság kapcsolata a tömegek esetében merül fel. Itt azonban érdemes kiemelni, hogy ma már nincsen szoros kapcsolat a végzettség szintje, szakmai területe és a későbbi munkafeladatok/karrier között.
A felsőoktatás feladata, hogy hosszú távra, folytonos megújulásra, váratlan helyzetekben való helytállásra készítse fel a fiatalokat.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kdsz.blog.hu/api/trackback/id/tr803369716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása