Szabó Réka írása:
A teljes termékenységi arányszám, rövidítve: TRF – Total Fertility Rate, a szülőképes korú, azaz a 15. és 49. életéve között lévő nőkre számított hipotetikus gyerekszám, másképpen az a szám, amely megmutatja, hogy hány gyermeket szülne egy nő élete folyamán, ha az adott évre számított gyakorisági arányszám egész élete folyamán állandósulna (1).
A ráta megmutatja, hogy egy adott földrajzi terület lakossága milyen arányban képes reprodukálni önmagát, illetve hogy ez az arány rövid, illetve hosszú távon népességnövekedéshez vagy épp ellenkezőleg, csökkenéshez vezet. Ha a ráta eléri a 2,1-es szintet, az azt jelenti, hogy a populációban biztosítva van a szülők, az idő előtt elhunytak és a nem szaporodóképes egyének pótlása. 1,3-as érték alatt viszont a népesség asszimilációjára lehet számítani, azaz a lakosság olyan gyors és jelentős ütemű fogyására várható, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a terület lakatlanná válik.
Az ezredforduló után Magyarországot már egyértelműen a nagyon alacsony gyerekszám jellemezte, a TRF értéke kb. 1,5 körül volt, amely azt jelenti a keresztmetszeti adatok alapján, hogy 100 nő kb. 150 gyereket szülne élete folyamán. A legtöbb fejlett országban mért értékek alig haladják meg a magyar eredményt, ott jelentős családsegítő programok fenntartása esetén is kb. 1,6 körül mozgott a mutató (2).
A ráta pontos értéke -az adott évre -Magyarországon megszerezhető a KSH adatbázisából ingyen. Véleményem szerint, a hatalmon lévő politika szempontjából fontos lehet, érdemes megszerezni és elemezni a ráta változását, mert a ráta növekedését elősegítő politika alapjában véve a szülési és családvállalási hajlandóságot növeli, amire a Föld gazdaságilag legfejlettebb térségeinek egyértelműen szüksége van. Megfigyelhető például a ráta változásával, hogy egy családsegítő adókedvezmény vagy támogatás mennyire növeli a következő időszak rátáját, vagy ellenkezőleg, egy adónövelés mennyivel csökkenti azt. A ráta ingadozásának felelőse rengeteg tényező lehet. Ilyen például az iskolázás költségeinek drágulása, de bármilyen hosszú távúnak tekinthető árdrágulás, illetve csökkenés, amely befolyással bír a szülők hajlandóságára, jelentős befolyással bíró tényezőnek nevezhető. A folyamatosan növekedő várható élettartamból kibontakozó új „öregedés” is hatással van a rátára. Például, a magyar társadalmon egyre növekedő teher az öregedő társadalom, és ennek eltartásával kapcsolatba hozható az utóbbi időszakokra jellemző migrációs hullám, ami szintén az országban születendő gyermekek számát csökkenti.
A mutató tehát egy összképet mutat az előző időszak (mivel a terhesség 9 hónap) termékenységéről. A ráta viszont nem csak a tervezett, hanem a nem kívánt terhességekből születő gyermekeket is tartalmazza. Ez esetben nagy jelentősége van a fogamzásgátlás elérhetőségének, a terhesség megszakításának jogi és kulturális megítélésének.
Tekintve, hogy a ráta hipotetikus, nem mondható egy pontos, hibatényezőktől letisztított mutatónak, mivel nem szűri meg az egyes területek lakosságának specifikus körülményeit. Azt kimutatja, hogy a gyermekvállalási hajlandóság lecsökkent, de azt nem jelzi, hogy ez miért történt. Továbbá, a mutató azt sem jelzi, hogy a megszületett gyermekekből mennyi marad életben, vagy mennyi marad az adott területen. Erre például a nettó reprodukciós együttható lenne a megfelelő, hiszen az már ezektől a torzító hatásoktól tisztítva van. Figyelni kell arra, hogy ha valamilyen okból kifolyólag lecsökken a szülőképes nők száma, és változatlan marad vagy nő a gyakoriság az adott évben, akkor a ráta értéke megnő és ezt a kormányzat hamis pozitív eredményként használhatja fel.
A hipotetikus feltevésnek, amely alapján viszonyít a ráta, jelentése erősen bírálható. Értékét, illetve változását inkább figyelmeztető céllal használják, ha pontos tényszerű adatokkal akarják jellemezni egy adott terület reprodukciós folyamatait, akkor inkább a már említett nettó reprodukciós együtthatót, az átlagos gyermekszámot vagy a születési évjáratok halandóságát elemző rátákat használják.
Összefoglalásként elmondható, hogy a ráta hasznos mutatója lehet a szociális politika azon részének, amely a családok támogatásával foglalkozik. A családsegítő programok, adókedvezmények, támogatások azonnali hatásai valamelyest mérhetőek a ráta segítségével, de ezek közel sem pontosak és a sok más befolyásoló tényező miatt kevésbé tényszerűek. A ráta értékét figyelmeztetően kell venni, mert azt biztosan mutatja, hogy a népesség növekvő, stagnáló vagy csökkenő folyamatban van.
Felhasznált irodalom:
(1) wikipedia.org (2012.04.01-jén )
http://hu.wikipedia.org/wiki/Teljes_term%C3%A9kenys%C3%A9gi_ar%C3%A1nysz%C3%A1m
(2) HABLICSEK LÁSZLÓ: A NÉPESSÉGREPRODUKCIÓ ALAKULÁSA A 20–21. SZÁZADBAN (2001) tanulmánya , internetes elérhetősége 2012.06.01-jén:
http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Kutjelek/KJ68Neprep.pdf
