Beretzky Zsuzsanna írása:
A fenntartható fejlődés egyik mutatószáma az ökológia lábnyom. Ez egy összetett mutatószám, több tényező határozza meg az értékét. Elsősorban azt méri, hogy adott technológiai fejlettség és életszínvonal mellet egy társadalomnak mekkora „területre” és mennyi (természeti) erőforrásra van szüksége. Ez azonban nem csak egy teljes országra, hanem kisebb egységekre: csoportokra vagy akár egyes emberekre is kiszámolható. Ez a mutató magában foglalja a gazdaság környezetre gyakorolt hatásának mérését is. Nagyon fontos megemlíteni, hogy az ökológiai lábnyom nem jóléti, hanem fenntarthatósági mutató.
Számítása
A mutató kiszámításának valójában két lényégében eltérő módszerét szokás tárgyalni. Az egyik a felhasznált erőforrások és a hulladéktermelésre és ezek elemeire bontására épül. Nagyban a fogyasztás oldaláról közelíti meg a kérdést, az elfogyasztott javak mennyiségét méri, majd életciklus elemzést végez. Természetesen ebből következően, attól függ a módszer sikeressége, hogy mennyire (milyen részletesen) tudjuk feltárni a fogyasztás összetevőit. Ez a számítás közvetlenül figyelembe veszi az erőforrás felhasználás és ennek környezetszennyező hatását. A módszer sikerességét természetesen az is befolyásolja, ha bonyolult és összetett ellátási láncok vannak jelen ezért nem tisztázott, hogy egy-egy felhasznált erőforrást nem veszünk-e figyelembe többször a mérés során. Szintén nehezítheti a pontos értékek meghatározását, hogy egy adott termék előállítása is különböző technológiai keretek között történhet, amely eltérő erőforrás-felhasználással és környezetet igénybe vevő hatással járhat. A mérési módszer hátrányai között szintén megemlítendő, hogy ez a fajta mérés rendkívül komplex és ennek következményében meglehetősen drága. A másik leglényegibb számítási módszer - az elsőtől eltérően – aggregátumokból építkezik, a különböző nemzeti statisztikákat használja fel. A módszer fő sajátossága, hogy nem egyes adatokat, hanem átlagokat és aggregátumokat összegez, ezért eltérő eredményhez vezethet. Felmerülhet a probléma, hogy ez a megoldás kevésbé pontos, viszont lényegesen kisebb költséggel jár, Emellett az eltérő módon (például: országonként) összegyűjtött adatokkal való számolások további pontatlanságokhoz vezethetnek.
Előfeltevések
Mindkét módszer használatához előfeltevésekre van szükség. A legnyilvánvalóbb feltétel, hogy a szükséges adatok nyilván vannak tartva. A mutatószám számításához és értelmezéséhez szükséges leglényegesebb előfeltevés, hogy emberi használatra alkalmas erőforrások kapcsolata közvetlen a termékeny terület mennyiségével. A mutató számítása során egy átlagos biokapacitású földterület mértéket használunk. Az ökológia lábnyom számításához szükséges, hogy a különböző felhasznált erőforrásokat egységesen tudjuk kezelni. Minden földterületet ebben fejezünk ki és ennek köszönhetően a számítások egyértelműek és nincs többször számolás. Az ökológiai lábnyom mérésekor egységként a globális hektárt használjuk.
Szükségletek és erőforrások kapcsolta
Az ökológiai lábnyom által mért érték elemzése során feltételezzük, hogy az emberi szükségletek és a természet által nyújtott erőforrások kínálata összevethető. Probléma akkor jelentkezik, ha a felhasznált vagy szükségesnek ítélt erőforrások mennyisége meghaladja a rendelkezésre álló erőforrások mennyiségét, ekkor beszélünk ökológiai deficitről (túlhasználat). Ennek kezelési módjai (egy ország szintjén) más ország természeti tőkéjének igénybevétele (import), vagy a természetei erőforrások túlhasználata (például: megújuló képességnél nagyobb mértékben). Ez azonban könnyen belátható, hogy hosszú távon nem fenntartható megoldás.
Problémák a mutatószámmal kapcsolatban
Természetesen sok probléma merül fel az ökológiai lábnyommal, mint a fenntarthatóságot mérő mutatóval szemben. Elsőként megemlíthetjük, hogy a különböző számítási módok eltérésekhez és ez pedig bizonytalanságokhoz vezethet. Ezen kívül, olyan általános problémák is megfigyelhetőek, amelyek nem a mérési módszertől függenek. Ilyen általános probléma, hogy bizonyos szükségletek nem szerepelnek az ökológiai lábnyom számításában (például: édesvízfogyasztás, talajerózió és bizonyos szennyező anyagok kibocsátása). Ezen kívül felmerülhetnek szerkezeti hibák és adatbeviteli hibák, valamint a hiányzó adatok becslése miatti hibák és a hamis adatok khasználata által okozott eltérések. Szintén az általános hibák közé sorolható a különböző országok által felhasznált erőforrások megfelelő mérésének hiánya. Például kereskedelem, turizmus miatt nem mindig a megfelelő országnál jelenik meg a fogyasztás.
Fenntarthatóság
Felmerül a kérdés, hogy e szerint a mutató szerint mely országokra, kontinensekre, fejlettségi szintekre jellemző életmód a fenntartható. Egyedül az Afrikára számolt ökológia lábnyom nem mutatat ökológiai hiányt a biokapacitáshoz képest. A fejlett világ összes országának erőforrás felhasználása meghaladja a (hosszú távon) fenntartható szintet. A legnagyobb ökológiai lábnyommal rendelkező területek az Egyesült Államok és Nyugat-Európa országai. Elmondható, hogy Magyarország adatai ennél alacsonyabbak, mégis meghaladják a környezetileg fenntartható szintet. Ez mindenképpen arra utal, hogy az ökológiai lábnyom értékei nem a mutatószám szempontjából ideálisnak tekinthetőek. Összegzésül elmondható, hogy az ökológiai lábnyom számításának értelme az lehet, hogy bemutatja, hogy mennyi erőforrást használ fel egy adott személy vagy társadalom a fenntartható szinthez képest. Ez jó lehetőséget ad például különböző országok vagy akár egyes emberek összehasonlítására és különböző környezetgazdaságtani kérdések bemutatására. Szintén érdemes átgondolni, hogy ez a mérőszám mért áll kissé „konfliktusban” a jóléti mutatókkal. Ennek oka, hogy két eltérő oldalról közelítenek meg egy adott kérdet. Egy adott ország fejlettségi és jóléti mutatói vizsgálata során felmerül a kérdés, hogy ez a színvonal környezetileg mennyiben fenntartható, az ökológiai lábnyom érték alapján fenntartható pályán élő társadalmak jóléti szintje pedig megkérdőjelezhető.
Felhasznált irodalom:
Kocsis Tamás: "Hajózni muszáj!" A GDP, az ökológiai lábnyom és a szubjektív jóllét stratégiai összefüggései (Közgazdasági szemle, LVII. évf., 2010. június pp.536—554.)
Kerekes Sándor: A környezetgazdaságtan alapjai, Aula Kiadó, 2007
Gilly Zsolt: Ökológiai lábnyom - Dél-Dunántúli Kooperációs Kutatási Központ (http://www.ddkkk.pte.hu/~bnemet/korfiz-I/segedanyagok/07/KF-I-1-Bevezetes_a_KorFizbe/KF-I-110-Okologiai_labnyom-GillyZsolt.pdf, letöltés ideje: 2012. 05.08.)
