Közösség

Partnereink


 


2012.09.18. 17:11 KDSZ

Mutatószám-elemzések: Inaktivitási ráta

Címkék: mutatószámok

mutatokicsi.jpg

Borbás Zoltán írása:

Az utóbbi időben egyre inkább fokozódik a kormányzati és társadalmi igény arra, hogy a fejlődés mértékét statisztikailag igazolhatóan kimutassuk és mérjük.  A Központi Statisztikai Hivatal, felismerve az idők jeleit az OECD ajánlásainak megfelelően kidolgozta azt a mutatószám rendszert, amely a társadalom legfontosabb tényezőit alapul véve képes releváns információval ellátni a társadalmat a gazdaságban, a társadalomban végbemenő folyamatok irányáról. Ezt a mutatószám-rendszert a „Társadalmi haladás mutatószámrendszerének” nevezzük. Dolgozatom további részében az egyik legfontosabb gazdasági mutatót, a 15 és 64 éves korú népesség inaktivitási arányát elemzem.

A mutatószám elsődleges fontosságú a munkaerőpiac és a gazdasági eredményesség elemzésének szempontjából.  Alapvetően egy megoszlási viszonyszám, amely azt mutatja meg, hogy mekkora népesség tartja el az egész társadalmat. A Központi Statisztikai Hivatal oldalán többféle bontásban is megtalálhatók, így hasznos és a szakpolitikák tervezésében és véghezvitelében igen hasznos társadalomszerkezeti következtetéseket tudunk belőle levonni.  A különböző kategóriák segítenek abban, hogy ne csak egy strukturálatlan adathalmazunk vagy egy általános számunk legyen, hanem levonhassunk következtetéseket egy egy esélyegyenlőséget és a társadalmi méltányosságot elősegítő közpolitikai stratégia végrehajtásában. Ez megvalósulhat nemek szerint, régiók mentén és korcsoportok szerint is. Fontos azt is látni, hogy viszonylag hosszú idősorokra vetítve teszik ezeket az adatokat közzé. Ennek oka az, hogy bizonyos intézkedések hatásai csak hosszú távon figyelhetők meg. Tehát, ha tényleg megfelelő módon akarjuk a munkaerő piac kérdését körbejárni e fontos mutatószámokat csak dinamikusan szabad figyelnünk.

Számítása viszonylag egyszerű. Annak megfelelően, hogy ex ante vagy ex post adatokból szeretnénk kiszámolni, vesszük a már meglévő vagy becsült munkaerőpiaci foglalkoztatási adatokat és a nem dolgozó népesség 15 és 64 év közötti spektrumát és ugyanezen korcsoport teljes létszámával elosztjuk. Ennek megfelelően tehát igencsak megéri megszerezni. Így megkapjuk azt, hogy az aktív korú népesség hány százaléka dolgozik, azaz mekkora terhet kell a munkavállalóknak magukra vállalni, mekkora néptömeget kell nekik eltartani. Az inaktív népességbe főként a rokkantnyugdíjasok, a csökkent értelmi képességűek tartoznak bele. Az elsődleges ok, amiért csak a 15 és 64 év közötti népességet vonják bele a mutatószámba az, hogy elsődlegesen a munkaképes korcsoportok elemzése ad képet a társadalom állapotáról. Nem célszerű belevenni a 15 évnél fiatalabbakat, mert ők később aktív foglalkoztatottak lesznek, míg a nyugdíjasok jó része aktív foglalkoztatottként élte le életét. A releváns információt akkor kapjuk, ha kiszűrjük ezeket, ezért nem a teljes népességre vetítve vizsgáljuk az arányszámot.

Amellett, hogy e mérőszámok nagyon fontos információval képesek minket ellátni, nem szabad abba a hibába esnünk, hogy csak egy adott viszonyszámra támaszkodunk. Mint minden modell, ez is leegyszerűsítve mutatja a valóságot, sok tényezőt elhanyagol és nem vesz figyelembe. Ezért ahhoz, hogy a megfelelő következtetéseket tudjuk méréseinkből levonni, meg kell említenünk a mutatószámok korlátait és alkalmazásuknak kereteit is.

Az inaktivitási arány mindössze a munkaerőpiac egy szegmensét figyeli, tehát hosszabb menő következtetéseket nem lehet belőle levonni a gazdaság állapotával és dinamikájával kapcsolatban, hiszen nem mutatja a termelékenységet, a foglalkoztatás szerkezetét és hasonló fontosságú tényezőket. Tehát még akkor sem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a gazdaság jó pályán van, ha sikerül elérni a teljes foglalkoztatottságot. A szocializmus időszakából láthatjuk azt, hogy, ha nem megfelelő a munkaerő piac eloszlása, ugyanúgy eljuthatunk egy fenntarthatatlan rendszerhez. Ugyanezen okból kifolyólag a jólétet sem lehet egyértelműen mérni ezzel a viszonyszámmal, hiszen annak ellenére, hogy magas a munkaerőpiaci aktivitás egy országban, ha mindenki minimálbérért dolgozik nem tekinthetjük magasnak az általános jólétet. Alkalmazása során pontosan tisztában kell lenni azzal, hogy milyen adatsorok szerepelnek benne, mi a számításának módja és mely esetekben lehet belőle valós, használható következtetéseket levonni. Mivel egy összesítő arányszám ezért csak korlátozott mértékben lehet vele a struktúrát figyelni.

Az egyik legnagyobb problémája, amivel szembesülünk, amikor mérünk vele az, hogy mindössze egy állapotot vázol fel, pusztán e mutatószám segítségével nem tudjuk megállapítani a problémák forrását, ahhoz más, kiegészítő mérőszámokra van szükségünk. Emellett, mivel a népességi adatok összegyűjtése viszonylag drága és csak a tízévente megtartott népszámlálás során kapunk pontos információt róla, a becsléseknek köszönhetően nem mindig pontos értéket kapunk. Megfelelő statisztikai módszerekkel csökkenthető a hibahatár, azonban teljesen sosem szűntethető meg.

E hiányosságok orvoslására hozta létre a KSH a komplex mutatószám rendszert, hiszen mint ahogy azt láttuk önmagában egyik indikátor sem megfelelő arra, hogy következtetéseket tudjunk belőle levonni egy szakpolitika megtervezésénél vagy elemzésénél. Ennek megfelelően a hibák elkerülésére több mérőszámmal együtt érdemes vizsgálódni és úgy már valós képet kaphatunk a társadalom problémáiról és arról, hogy a fejlődés vagy hanyatlás milyen dinamikájával kell számolnunk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kdsz.blog.hu/api/trackback/id/tr394786295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.