Közösség

Partnereink


 


2013.03.02. 21:14 KDSZ

Dr. Szitás József - Ki finanszírozza a felsőoktatást?

Címkék: felsőoktatás kurzus Szitás József

Szitás08.jpg

Napjaink egyik legégetőbb szakpolitikai kérdése, ki és hogyan finanszírozza a magyar felsőoktatást. A KDSZ – Közgazdászok a Közpolitikában diákszervezet felsőoktatás-politikai kurzusán Dr. Szitás József oktatási szakember egy egészen új finanszírozási modellt vázolt fel.

Toronyai Bálint írása

Előadónk először bemutatta, miért hat a jelenlegi rendszer rosszul a társadalom szereplőire.  Hivatalosan nincs „tandíj”, de a költségtérítéses képzések aránya rendkívül magas, a fiatalokat gyakran nem tehetségük és vágyaik, hanem a pontszámok irányítják egy adott pályára. A szociális támogatás és a teljesítményre ösztönzés gyenge lábakon áll, munkaerőpiaci szempontok alig érvényesülnek.

A felsőoktatási intézmények forrásai elégtelenek, a normatív finanszírozás miatt nincsenek megfelelően teljesítményre ösztönözve, a minőség helyett a mennyiség számít. A fő döntések és az ezzel járó felelősség az aktuális kormány kezében van, nincs megfelelő autonómiája és felelőssége az intézményeknek.

Szitás József ezzel szemben egy koherens, többcsatornás, keresletvezérelt finanszírozású rendszer kialakítására tett javaslatot (már 2004-2006-ban). A rendszer központi elemét az egyéni tanulási számla képezné, amely az életen át tartó tanulás (az egyéni döntési szabadság kiteljesedésének) finanszírozási hátterét képezné. Ez a számla csak tanulmányi kiadásokra lenne felhasználható. Felzárkózási igényünk/kényszerünk miatt elképzelhetőnek tartja, hogy az állam kötelezné a keresettel rendelkező szülőket, hogy a minimálbér egy százalékát (vagy ezt meghaladó pénzösszeget, esetleg ösztönzéssel) utaljanak erre a számlára egészen a tankötelezettség végéig.  Azon gyerekek számára, akiknek nincs lehetőség ilyen szülői támogatásra, az állam biztosítaná ezt az összeget. Ezáltal 18 éves korára mindenkinek rendelkezésére állna a tanulmányi kiadásai jelentős részét fedező pénzösszeg.  A számla örökíthető, családon belül átruházható és bármikor, bármilyen tanulmányra felhasználható.

Ilyen háttérrel lehetővé válik a tandíj bevezetése, amelynek negligálása ösztönzési, szabályozási hatását tekintve nem csupán hiba, vétek!. Az egyéni tanulási számlákon felhalmozódott megtakarítás csupán a hallgatók szabadabb mozgását biztosítja, de az állam szabályozó szerepe, támogatása nem nélkülözhető. Ezen a téren a döntő fordulatot az jelentené, hogy az intézmények közvetlen támogatása helyett, ezek a források a hallgatók egyéni tanulási számlájára kerülnének, mégpedig egy erős tanulmányi, kiválósági, szociális és általános ösztöndíj bevezetésével.  Az állam ezzel a kínálat (konkrét intézmények) helyett/mellett döntően a kereslet (hallgatók) támogatására helyezné a hangsúlyt, s ez azt is biztosítaná, hogy minden arra érdemes hallgató elvégezhesse tanulmányait. A tandíjból származó bevételekért folytatott verseny, s ezen bevételek szóródása végre megfelelő pályára (teljesítmény és minőség) terelné a felsőoktatási intézmények egymás közötti viszonyát, amit a hallgatók sikerességéhez fűződő érdekeltség (képzési nyereség) is fokozna, így létrejönnének a kiváló egyetemek tartós szakmai és finanszírozási alapjai.

Ahogy az előadó hangsúlyozta, ez a finanszírozási rendszer növeli a felsőoktatási intézmények autonómiáját. A tandíjból származó bevétel birtokában ezek az intézmények kevésbé függenek az állam kegyeitől, sikerességük a hallgatók elégedettségétől függ. A tandíj elősegíti a piaci viszonyok, a kereslet-kínálat szabadabb érvényesülését, a nagyobb hatékonyságot, érzékeny a minőségre, növeli a hallgatók teljesítményét.

A Szitás József által kialakított modell oktatáspolitikai konszenzust és határozott változtatási szándékot igényelne, de ez hosszú távú távon megteremtené a felsőoktatás működési és finanszírozási fenntarthatóságát. Az eredmény egy kiegyensúlyozottabb, több lábon álló, a gazdasági és társadalmi folyamatokkal szervesen összekapcsolódó felsőoktatás létrejötte lehetne, amelyben állami „kampányok” helyett folyamatos lenne az intézmények innovációs törekvése.

/Az előadás diái letölthetőek innen/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kdsz.blog.hu/api/trackback/id/tr285113742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.