Közösség

Partnereink


 


2013.03.15. 10:42 KDSZ

Az MNB, mint aktív válságkezelő?

Címkék: kurzus monetáris politika MNB Szakpolitikák szakértői Kiss M Norbert

A KDSZ – Közgazdászok a Közpolitikában Diákszervezet által március 13-ára szervezett ’Szakpolitikák szakértői’ szakmai kurzus keretében a vendégül látott előadó, Kiss M. Norbert, a Magyar Nemzeti Bank szakértője volt. A rövid történelmi áttekintés kíséretében tárgyalt legfőbb témakörök között szerepelt az inflációs célkövetéses rendszer bevezetése óta adódó korlátok; a szakembereket, döntéshozókat foglalkoztató fő dilemmák; a folyamatosan problémát okozó, rendkívül kockázatos devizahitelesek; valamint a jelenlegi válságra adott jelentős lépések, alkalmazott eszköztárak taglalása.


(Soós Krisztina írása)

A meglehetősen aktuális, ezáltal rendkívül érzékeny témakörök – az új MNB – elnök személye; az új várható, irányadó monetáris stratégia – szándékolt elkerülése már az előadás elején bejelentésre került. A fele-fele arányban szervezeti és külsős hallgatókból álló 15-20 fős nagyságrendű hallgatóság így egy terjedelmes, nagy és jelentős témaköröket magában foglaló, masszívan tananyagra-épülő előadásnak lehetett fül – és szemtanúja.

Az előadás tervek szerinti indítását technikai okok hátráltatták, így a megcsúszott kezdés is hozzájárult ahhoz, hogy az MNB-t érő kritikák felvázolására – idő hiányában – már nem került sor.

Annál inkább részletesebb képet festett az előadó a nagyérdemű elé az inflációs célkövetéses rendszer (inflation targeting) működéséről, tekintettel arra, hogy az árstabilitás biztosítása és fenntartása a jegybank köztudottan elsődleges célja. Az irányadó kamatlábat a havonta összegyűlő Monetáris Tanács kamatdöntő ülésén határozzák meg, abból a célból, hogy a korábban nyilvánosan bejelentett inflációs célt elérhessék. Az inflációs kilátásokat pedig a konjunktúra-folyamatok, a reálgazdaság állapota – vagyis a termelés, export, GDP alakulása, illetve a lakossági fogyasztás alakulása – befolyásolják. Ennélfogva a bank figyeli ezen mutatók alakulását, akárcsak a pénzpiacok esetében is nyomon követi az állampapírpiaci-hozam, kockázati prémium, forint-árfolyam alakulását.

Az inflációs célkövetéses rendszer bevezetése óta adódó korlátai között elsőként a korábban fennálló árfolyamsáv komoly problémákat okozó kihívásaira hívta fel a figyelmet a szakértő: egyszerre két cél – infláció-és árfolyam-célkitűzés – korlátot jelentett, konfliktusba kerülve egymással.  Az árfolyam-leértékelés szempontjából korlátként jelenik meg a magas – 2/3-os – deviza-hitelállomány nagysága a teljes hitelállományon belül. A harmadik korlátot az inflációs fiskális politika jelenti. Vagyis a kormányzati intézkedések elsődleges hatásai, illetve az élelmiszer-és energiaárak drágulása – melyekre a jegybank nem tud hatást gyakorolni – inflációt idéznek elő. Egy előforduló egyszeri áfa-emelés inflációs hatásával még nem adódnak különösebb gondok, így a jegybank sem fordít rá kitüntetett figyelmet, nem úgy, ha tovagyűrűző hatásként a várakozásokba is beépül. Ha a gazdaság szereplői további áremelkedésre számítanak, ezekre a közép-és hosszú távú várakozásokra kell a monetáris politikának reagálnia. A korlátok azonban különböző intézkedések eredményeképpen mára már oldódtak. Ezek közé tartozik az árfolyamsáv – eltörlése, így ma már nincs kettős célkitűzésben a monetáris politika, az árfolyam szabadon lebeg. A várakozások horgonyzásában ma segíthet, hogy nem magas az infláció. Hiszen a válság recessziót okozott, a gyenge belső kereslet következtében a cégek nem emelhetnek sem árakat, sem béreket. Az emellé járuló magas munkanélküliség eredménye, hogy a munkavállalók alacsonyabb bér mellett is hajlandók munkába állni.

A szakértő rámutatott a világgazdaságban zajló folyamatok közötti ellentétre is: holott a pénzpiacokon ismét az optimizmus uralkodott el – hiszen likviditásbőség van a világban, ennélfogva a befektetők a magas hozamú befektetési lehetőségeket keresik – ezzel szemben a konjunkturális kilátások Európa-szerte nem éppen bíztatóak. Ennek az ellentétnek fel kell oldódnia, pénzpiaci korrekción keresztül, mely a kockázati prémiumok drasztikus emelkedéséhez fog vezetni. Ahogy ugyanis hazánkban is enyhülni fog a recesszió és gazdaságunk növekedésnek indul, a vállalatok a költségsokkok – telekomadó, közműadó, pénzügyi tranzakciós illeték, stb. – áthárítására törekedve, emelni fogják áraikat.  Ebből adódóan napjainkban az inflációs kilátások kettősségéről beszélhetünk: ugyan rövid távon a jelenlegi 3 százalék alatti inflációs szint a rezsicsökkentés és az alacsony kereslet következtében tartható, a várakozásokra is pozitív hatással lehet, azonban a várható árszínvonal-növekedés eredményeképpen középtávon inflációs nyomás van jelen a gazdaságban.

A szakembereket, döntéshozókat foglalkoztató további súlyos probléma: a devizahitelek magas aránya, mind a háztartások, mind a vállalatok esetében.  A nagyon magas nem teljesítő hitelállomány kockázati tényező a bankok jövedelmezőségére nézve, tőkehelyzetük romlik, veszélyeztetve a bankok stabilitását. Az árfolyam-csatorna fontos a devizahitelek miatt: a gyenge forint ugyan kedvez az exportnak, de a törlesztőrészletek növekedéséhez vezet, így kedvezőtlen a devizahiteleseknek.  

Végül, utolsó témakörként, a jegybank válságkezelő intézkedései kerültek górcső alá. Nem konvencionális eszközök – közvetlen hitelpiaci beavatkozások, állampapír-vásárlások, stb. – bevetésére nem került sor, mivel ezek a deflációs spirál elkerülését szolgálják. Ez a veszély pedig nem fenyegette és most sem fenyegeti hazánkat, – ahogy feljebb már kifejtésre került éppen ellenkezőleg, inflációs nyomás van jelen – illetve a kamatot is lehet bőven csökkenteni. Ezzel szemben a jegybank olyan intézkedésekkel törekedett a válság enyhítésére, mint: devizatartalékok nyújtása (swapon keresztül), forint-likviditást biztosító eszközök, fedezet melletti hitelnyújtás, kötelező tartalékráta rugalmasabbá tétele. Mindezen lépéssel régiós viszonylatban is aktívnak bizonyult a Nemzeti Bank a válsággal való küzdelemben.

Az előadás záró akkordjaként a hallgatók kérdésinek megválaszolására is jutott némi idő. A jelenlegi 300 forintos lélektani határt meghaladó euró-forint árfolyamot a következőképpen ítélte meg a szakértő: „a volatilis árfolyam, a hektikus változás a probléma, nincs kitüntetett szint.”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kdsz.blog.hu/api/trackback/id/tr835338682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.