Barczikay Tamás írása:
Elméleti közgazdásznak lenni néha nehéz. Főleg akkor, mikor az ember nem szakmabelieknek próbál gazdasági jelenségeket elmagyarázni. Az ember pedig idővel szükségszerűen kerül olyan helyzetbe pályafutása során, amikor barátok, rokonok, ismerősök felteszik neki a provokatív kérdést: „Te tulajdonképpen mit is csinálsz?”. A következőkben a szakma prezentálásának problémáit szeretném bemutatni, úgy, ahogy én látom.
Az első probléma: Magyarországon mindenki ért két dologhoz. A focihoz és a közgazdaságtanhoz, de csakúgy, mint a fociban, a szakmában is más a helyzet, ha a problémát a pályáról nézzük és más, ha a TV elől. Hazánkban őrületes a közgazdaságtani műveletlenség, még a diplomások és sok esetben a kollégák között is. Ezek után hogy várjuk el a társadalom tagjaitól, hogy releváns gazdasági kérdésekben állást tudjanak foglalni?
Ahhoz, hogy jó elméleti közgazdászok legyünk, nekünk szakmabelieknek is rengeteg alapismerettel kell rendelkeznünk. Értenünk kell a matematika, statisztika, logikai érvelés és empirikus gazdasági összefüggések alapjait, mégpedig nemcsak érintőlegesen. Ez, ha az ember komolyan, napi szinten foglalkozik vele, akkor is egy-másfél évet vesz el az életéből, és nyilvánvalóan nem várhatjuk el mindenkitől, hogy meghozza ezt az áldozatot. (Ha már sok esetben mi sem vesszük a fáradtságot.)
De mi is az a hagyományos értelemben vett hardcore economics? Kollégáknak szükségtelen leírni, de a teljesség igénye miatt ki szeretném fejteni, hogy mi a különbség a „business economics” és az „economic theory” között. Röviden az előbbi a gyakorlat, az utóbbi az elmélet. Azonban a közgazdaságtanban az elmélet sokkal fontosabb, mint más társadalomtudományokban, például a szociológiában. Elméleti közgazdászok nem elméleteket gyártanak. Legalábbis többnyire nem munkaidőben. Olyan alkalmazott szakemberekről beszélünk, akik – matematikai/ökonometriai ismereteiket felhasználva – elméleti tudásukat ültetik át a gyakorlatba. Árfolyamok változását modellezik, inflációs várakozást számolnak. Ez az elmélet gyakorlati felhasználása, és ez az, amit a laikusok nem érzékelnek. Számukra az üzletember, aki eladja nekik a „jószágot” ekvivalens azzal, aki a bankban ül és kamatlábakat számol. A laikusok azonban nem érzik, nem érezhetik a különbséget, mert nem látnak bele, csakúgy, mint ahogy mi sem láthatunk bele abba, hogy mi a különbség egy szociális munkás és egy szociológus között.
Újabb probléma annak a kérdése, hogy miről is vitatkozunk? Vitatkozunk-e egyáltalán, vagy csak elbeszélünk egymás mellett? Ez a normatív és a pozitív közgazdaságtan nem ismeretének konfliktusa. Mikor egy közgazdasági problémát próbálok elmagyarázni általában leíró, pozitív szemléletben kezdem a helyzet bemutatását, majd később térek át a normatív elemzésre. A probléma csak az, hogy a nem szakmabeliek nem tudják megkülönböztetni a két szemléletet. A tudományosság igénye nélkül nem érdekli őket a helyzet háttere. Enélkül viszont nem érthetőek a különböző gazdaságpolitikai válaszok. Nem elég az, amit más társadalomtudományok képviselői két félév alatt közgazdaságtanból tanulnak. Az egyetemen bemagoltatják velük a kezdőproblémát és a megoldást, de a kettő közötti logikai lépéseket nem! És itt a hiba. Ennyi tudással észreveheti a társadalomtudós, hogy valami nem működik, de azt nem hogy miért nem. Könnyen mondhatja ezután, hogy a közgazdaságtan rossz, mert az ő redukált gazdasági világképe ezt igazolja. Vitatkoztam már szociológia phd hallgatóval közgazdasági témákról. Nagyon jó memóriája volt. Tudta az ismertebb gazdaságpolitikák alfáját és az omegáját és meg s volt győződve róla, hogy ennyi a munkám. Csak a kettő közötti lépésekkel nem volt tisztában. Mikor elmagyaráztam neki, hogy hol van a kettő között a probléma, nem értette, mert nem is akarta. A redukált világkép megvéd minket a kiszolgáltatottság tudatától. Attól az érzéstől, hogy nem vagyunk képesek akaratunk szerint befolyásolni környezetünket.
Lassan elértünk a legnagyobb félreértéshez. Sokan a közgazdaságtant egy kalap alá veszik a neoliberalizmussal. A neoliberalizmus az „economic theory” gyakorlati értelmezésének csupán egyik útja. Természetesen ez nekünk egyértelmű. A kapcsolat jellemzéséhez vegyünk egy analóg példát. Tételezzük fel, hogy repülőt építünk. Ehhez tudni kell, hogy mitől repül egy levegőnél nehezebb vasdarab és azt, hogy ezt hogy kell megépíteni. Ehhez kell egy fizikus és egy gépész. A fizikus ismeri az elméletet, a gépész tudja, hogy ezt hogy építsük át a gyakorlatba. A fizikus tudása képviseli nálunk az alapvető közgazdasági elméleteket, törvényeket. Ezeken akkor sem változtathatunk ha fejre állunk, de a gépész munkája már bonyolultabb. Ismeri a fizika alapjait, de többféleképpen is képes megépíteni gondolakísérletünk repülőjét. Ő a fizika gazdaságpolitikusa. Ez a különbség szintén láthatatlan marad, és így joggal tételezik fel sokan, hogy minden közgazdász szabadpiac-hívő liberális.
A valóság azonban sajnos még ennél is problematikusabb, és így jutunk el a végkifejlethez. Egy jó közgazdász pragmatikus. Jellemzi a – közgazdasági – logika ismerete és alkalmazása. Nem megy bele érdekközpontú etikai és politikai vitákba. Meggyőződése szerint foglal állást munkája során, és amellett egészen addig kitart, míg vita során nem tudnak neki hatékonyabb megoldást mutatni egy adott problémára. A baj csak az, hogy sok esetben ezt nem teheti meg, mert nincs erre motiválva. Emberek vagyunk és munkánkért pénzt várunk ellenszolgáltatásként. Sem a serfőző, sem a pék nem fog sört, vagy kenyeret adni, ha megoldjuk a fia matekleckéjét. Sajnos mi is pénzből élünk. Érdekünk és véleményünk rendszeresen ellenkezhet munkaadónk érdekével, és így sok esetben kénytelenek vagyunk kijelentéseinkben erőszakot tenni a szakmán.
Elfogadható ez? Etikailag nem. Emberileg igen. De mit mond erről a közgazdaságtan? A szakmai logika szerint egy racionális és önérdekkövető döntés születik az esetek többségében. Tudjuk ezt, mert közgazdászok vagyunk. Tanultunk mikroökonómiát és döntéselméletet. Az ilyen helyzetek elemzéséről szól a hivatásunk. De tegyük fel magunkban azt a kérdést, mit lát ebből az, aki nincs benne a körben? Mit lát ebből az, aki nem tanulta a fent említett tárgyakat? Azt, hogy az elmélet másodlagos, az eredmény megelőzi a gondolatmenetet. Szakmánk lényege, hogy azért, hogy valamit kapj adni, is kell. Nincs ingyen ebéd, nincs 100%-ig altruista társadalom. Az emberek vágyai és lehetőségei különböznek. Tudomásul kell ezt vennünk az első optimalizálási feladat megoldása után és ezt kell közvetítenünk a társadalom felé. Mallscience! Vágy nem egyenlő valóság.
Na ezért utálnak minket sokan…
