Gunics Tünde írása:
A kurzus utolsó állomásaként az oktatás költségének megtérüléséről hallhattunk egy átfogó és több szemléletet felvonultató előadást Varga Júlia tanárnő tolmácsolásában.
Először is fontos kiemelnünk, hogy nem mindegy kinek a szempontjából térül meg az oktatás. Beszélhetünk egyéni, társadalmi és persze pénzügyi megtérülésről. Az egyén tekintetében megvizsgáljuk, hogy a résztvevő személynek mennyire volt jövedelmező, a társadalom esetében szeretnénk megmérni az összes egyéni hasznot és végül a pénzügynél a bevételek és a kiadások kerülnek górcső alá.
Nézzük meg kicsit részletesebben mire is kell figyelni, amikor a személyek egyéni jövedelmezőségét kívánjuk megvizsgálni. Fontos megemlíteni, hogy belső megtérülési rátát vagy nettó jelenértéket számolunk. Egy képlet segítségével felírjuk, hogy mekkora az egyén többlet jövedelme, amit az oktatással való részvételben megszerezhet, és ezt egyenlővé tesszük a fellépő közvetett és közvetlen költségekkel (pl.: munka helyett még tanult, vagy a képzés, illetve az ahhoz szükséges eszközök költségei), mindezt az egész életpályára vonatkozóan. A személy azt az iskolást/befektetést fogja választani, ami a legmagasabb nettó jelenértékkel rendelkezik. Meg kell jegyezni, hogy az emberi tőkénél sokkal nagyobb bizonytalanság áll fent, elvégre a megszerezett tudás az illető fejében van és nem, lehet örökíteni, mint az anyagi javakat.
Azonban a folyamat során sok mérési probléma figyelhető meg. Ilyen például a feltételezés, hogy az életkor és a kereseti adottságok változatlanok és így meg lehet határozni, mekkora lesz az életpálya végén a kereseti többlet. Persze ez az állítás így nem igaz. Azonban a kereseti arányoknak köszönhetően nem kell korrigálni az árváltozással.
A másik probléma, hogy az életpálya adatok csak ex post megfigyelhetők. Jelen esetben nem arányokkal, hanem kereseti különbségekkel számolunk egy adott kohorszra (csoportosítani több szempont szerint is lehet, pl.: régió és jövedelem szerint), de ezt több minden befolyásolhatja, akár az olyan egyszerű események is, mint a fellépő balszerencse, így a kereseti adatok korrigálásra szorulnak.
A kereseti függvény módszert szintén gyakran használják az egyéni hasznok meghatározásához. Ilyenkor a megtérülési ráta kerül kiszámításra, regresszió segítségével. A módszer használatához nagyszámú egyéni megfigyelés szükséges. Figyelembe veszi a munkaerő piaci tapasztalatot, az iskolázottságot, az életkort, nemet stb. Értelmezése során, egy paraméter jelentését vizsgáljuk egy évre vonatkozóan, például megállapítható, hogy mekkora hozammal rendelkezik egy oktatási fokozat megszerzése. (Ne feledjük, regresszióval számolunk!) Egy már elkészült számítás eredményeit megvizsgáltuk és leolvashattuk, pl.: ha nő az iskolaév a kereset 14 %-kal emelkedik.
Ezen felírás nagy előnye, hogy rendkívül egyszerű, valamint kibővíthető minden olyan változóval, amit úgy érezzük, hathat a keresetre.
Azonban, mint minden, ezen módszer sem mentes a mérési problémáktól. Először is nem vesszük be a közvetlen költségeket a számítás során, mivel csak az elmulasztott kereset számít. Egy szelekciós torzítást is megfigyelhetünk a kapott eredmények tükrében. Triviális megállapítás, hogy keresete annak van, akit foglalkoztatnak és minél iskolázottabb valaki, annál inkább foglalkoztatják. Összefoglalva a magasabb végzettségűek nagy száma áll foglalkoztatásban (közel a sokasággal megegyező mennyiség), míg az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők közül kevesebb (sokaságtól távol). Így az eredmények azt fogják mutatni, hogy az alacsonyabb végzettségűek keresetei általában magasabbak, mint a magasabb végzettséggel rendelkező társaiké, így a magasabb végzettséget hajlandóak vagyunk alábecsülni.
A képességek torzító hatását is megfigyelhetjük, elvégre hol kezdődik az iskola által hozzáadott érték és hol az egyén személyes tehetsége. Elvégre, ha egy egyetem a jó képességűeket veszi csak fel, akkor eredményei is jobbak lesznek és nem állapítható meg egyértelműen, hogy az oktatás mekkora hozzáadott értéket képvisel a hallgatók fejlődésében és teljesítményében. Ennek kiszűrésére instrumentális változókat használunk, amik korrelálnak az iskolázottsággal, azonban a képességekkel már nem (pl.: születés negyedéve).
Az előadás végén különböző ábrákat és egy kutatási projektet ismerhettünk meg. A kísérlet a HighScope Perry Preschool Project nevet viselte. Lényege, hogy kiválasztanak 3-4 éves, veszélyeztetett helyzetben lévő, afroamerikai gyerekeket és két csoportra osztják őket. Az egyik csoport nem részesült semmilyen oktatásban, azonban a másikak igen. Két éven keresztül egy nagyon intenzív oktatási folyamatban vettek részt kiscsoportokban (heti 5 nap, napi 2,5 óra). A két év leteltével a gyerekeket visszaküldték az iskolába, majd egészen 40 éves korukig megfigyelték őket. Az oktatási programban részt vevők kimagaslóan jobb eredményeket értek el a társaikhoz képest.
Végezetül szeretnék megemlíteni néhány adatot, ami megnyugtatóan hathat, ránk, gazdasági tanulmányokat folytató egyetemistákra. Először is a túlképzéssel kapcsolatos telítettség sokkal inkább jellemző a főiskolai fokozatokra.
Egy ábra bemutatta, hogy a különböző szakterületek végzettjei, átlagosan mennyit kapnak kezdőfizetésként és mennyi idő alatt találnak munkát. Ez ránk vonatkozóan 159.000 Forintot és 2,1 hónap álláskeresési időt jelent.
A pályakezdő diplomások foglalkoztatása rendkívül magas és nagyon kevés társunk vezet villamost vagy metrót (10 alatt!), azonban meglepően sokan, átlagosan 20-an vezetnek tehergépkocsit, de remélhetőleg őket a szabadság és a világlátás vonzotta a kamionvezetéshez.
Összességében egy nagyon élvezetes előadást hallhattunk, ami bővelkedett mind elméleti, mind gyakorlati ismeretekben.
