Vers Ádám írása:
Napjaink közéletének egyik leginkább megosztottságot generáló kérdése az SZJA kulcsainak száma, s mértéke körül zajlik. Hallani olyan hívószavakat, mint a méltányosság, igazságosság, arányos teherviselés, gazdag és szegény ellentéte... stb.
Mint már a Leviathán blog szavazásával kapcsolatosan megjegyeztem, a tudatlanság fátyla alatt a progressziót választani véleményem szerint egy elég komplex, számos beidegződésen alapuló, áttételesen racionálisnak mondható meglátás. De felteszem a kérdést magamnak: miért csupán a százalékoktól várjuk a probléma megoldását?
Érdemes lenne elmorfondírozni azon gondolatokon is, hogy miért nem a járulékok követnek némi progressziót? Úgy tapasztaltam, hogy a kommunikációban, közbeszédben gyakorta csak a háttérben, mellékszálként megemlített tényezőről van szó, ami ugyanakkor jelentős tételt vesz ki mindanyiunk pénztárcájából.
A járulékok, mint ismeretes, egy meghatározott alapba kerülnek, nem lehet teljesen szabadon felhasználnia a döntéshozóknak. És pont emiatt lehetne eszköze mindazon címkéknek, amit írásom legelején felsorakoztattam. Ha a jövedelemnövekménnyel (akár egy felső határt a rendszerbe illesztve, mint ahogy az ma is van hazánkban) mozogva a járulékok is nőnek, akkor elmondható, hogy a magasabb jövedelműek nagyobb részt vállalnak abban, hogy akár a munkanélküli alapon keresztül segítsék az átmenetileg vagy tartósabban bajban lévőket. Az egészségügyi járulékkal például pedig nagyobb részt vállalnak a szegényebbek ellátásából, akik minden statisztika szerint több egészségügyi forrást használnak fel. S hogy végső soron mi a különbség ekkor a progresszív adótól? Pont a feljebb említett megjegyzés, hogy a járulék mindig egy alapot gazdagít. S így kielégíti a méltányosság és igazságosság, teherviselési képesség szerinti terítését a társadalmon belül.
Elővenném még azon feltételezést, hogy ha a polgár közvetlenül látja, hogy a magasabb jövedelműek levonásai közvetlenül a szegényeket is szolgálják (amennyiben a munkanélküli alapot nézzük), csökkentheti a feszültséget a társadalom hierarchiáján más helyen elhelyezkedő csoportjai között.
Utópisztikus esetben pedig akár egy társadalmi vitát is generálhat, amiben meghatározható, hogy a magasabb jövedelműek járulékukon keresztül milyen transzfert finanszírozzanak. Végső soron, a sarkosítás maximális kihasználásával, ezen felvetés kimeríti a felső csoportok védelem vásárlását, erősebben, mint az a mai rendszerben megjelenik.
Remélem, sikeresen megnyitom a vitát, s számos vélemény pattan ki az elmékből, mert bevallom a cikknek ez is az egyik szándéka jelen esetben.