Idén tavasszal egy nagyszerű lehetőségről érkezett hír a KDSZ – Közgazdászok a Közpolitikában szervezet vezetőségéhez. A Közszolgálati Tanszék egyik tanára, dr. Pásztor Miklós felajánlotta, hogy megszervez egy „tanulmányi kirándulást” Brüsszelbe, az Európai Unió fellegvárába. Hosszú levelezés után kialakult a résztvevők csoportja. Összesen 6-an, 2 lány (Rózner Éva, Mikudina Boglárka) és 4 srác (Kemény Kornél, Kovács Levente, Mészáros Péter és jómagam) utaztunk ki Belgiumba Pásztor Tanár Úrral.
(Király András írása)
Az indulás május 2-án, szerdán, korahajnalban volt. 6-an szálltunk fel a gépre, mert Mészáros Peti csak másnap, 3-án tudott kiutazni. Kisebb-nagyobb izgalmak után sikerült a becsekkolás, és már úton is voltunk. A leszállás igen megdöbbentőre sikerült, a pilóta ugyanis akkorát fékezett, hogy mindenki alaposan belepréselődött az előtte lévő ülésbe... Szerencsére túléltük, és máris elindultunk Brüsszelbe, hiszen 11 órakor már kezdődött az első szakmai program. Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk, hiszen zuhogott az eső. Csomagjainkat magunkkal húzva átmetróztunk az északi pályaudvartól a központig, majd besétáltunk az EESC (Európai Gazdasági és Szociális Bizottság) épületébe, ahol a Tanár Urat többen ismerősként köszöntötték. Egy gyors kávé után már szaladtunk is a 7. emeletre, ahol Horváth Péter a Régiók Bizottságától (CoR) fogadott minket.
Horváth úr bemutatta a CoR-t. A szervezetet a Maastrichti szerződés hívta életre, és szoros együttműködésben áll az EESC-vel (amit az is jól mutat, hogy ugyanabban az épületben dolgoznak). A CoR-ban helyi vagy regionális szinten választott képviselők foglalnak helyet az EU 27 tagállamából. 344 tag és 344 póttag alkotja a szervezet szakmai testületét, rajtuk kívül természetesen rengeteg adminisztrációban dolgozó munkatárs dolgozik a CoR-ban. Magyarország 12 fős delegációval képviselteti magát. A CoR legfontosabb alapelve, hogy a régiók nyomon tudják követni az uniós jogalkotást, és alkalmasint befolyásolni tudják azt. A régiók részéről bizalmatlanság mutatkozik Brüsszel iránt, míg a másik oldalon Brüsszel nem érti, hogy a régiók miért nem „csinálják azt, amit mond”. Az EU által hozott jogszabályok nem feltétlenül relevánsak az egyes régiókban, ezen kell változtatni. A szervezet széles és erős lobbi tevékenységgel rendelkezik, nagyon fontos az informális érdekérvényesítés is. A CoR a szubszidiaritás őre, a Lisszaboni-szerződés óta bíróság elé citálhatja az EU-t, ha valamilyen jogszabály nem illeszkedik a régiók akaratával. Nem lehet megkerülni a CoR-t, kötelező a konzultáció a szervezetettel a kultúra, az oktatás, a közegészségügy, a környezetvédelem, a turizmus és az energiapolitika területein.
A szervezetbe a képviselőket 5 éves mandátummal választják, jelenleg egy olasz hölgy, Mercedes Brasso a CoR elnöke. Évente 5-6 plenáris ülést tartanak, a szakbizottságok is bizonyos időközönként ülnek össze, így a munka nem kíván teljes embert, a szakértők általában kirepülnek az ülésekre, és utána hazamennek. A cél az EU és a régiók közti szakadék (gap) szűkítése.
Az előadás után megebédeltünk a helyi menzán, majd meglátogattuk a Parlamentáriumot. Az épületben az Unióról láthatunk egy kiállítást, rengeteg érdekes információval, interaktív felülettel. Személy szerint nekem az a rész volt a kedvencem, amikor egy hatalmas térképen lehetett tologatni egy berendezést, mely bizonyos városok fölött aktiválódott és levetített egy ismeretterjesztő filmet a városról, környékéről és magáról az országról, amelyben található. A látogatás igen csak hosszúra nyúlt, és a korai kelés végett kezdett elfogyni az ereje a társaságnak.
Nyakunkba vettük hát a várost, a Tanár Úr vezetésével gyorsan megnéztünk néhány központi nevezetességet, noha csak felületesen, hiszen a zuhogó eső és a fáradtság kezdte legyűrni a lelkesedést. Ezt ellensúlyozandó beültünk a városháza mellett egy étterembe, és megittuk az első belgiumi sört a kirándulás során. Én személy szerint a korábbi kedvencemet, egy Hoegaardent rendeltem, amely rögvest vissza is adta az életkedvemet! Ezt követően megismerkedtünk a szállásra vezető tömegközlekedési eszközökkel, kis kutatás után felleltük a hotelt és el is foglaltuk a szobákat, jöhetett a jól megérdemelt pihenés!
Másnap reggel korán indultunk, ismét az EESC épülete volt a célpont. Ezúttal Krasznai Zoltán úr fogadott bennünket, aki az EESC munkatársa. Beszélt a szervezet múltjáról, mely szerint ez a bizottság már a Római Szerződés óta fenn áll (1957), és a célja az Uniós politikák javítása, szélesebb körű konzultáció révén. A mottó az „európai értékék valóra váltása” volt és az ma is. Krasznai úr elmondta, hogy az itt dolgozó munkatársaknak legalább 3 nyelven kell kommunikálniuk. 1 a saját anyanyelve, ezen felül pedig az angol és a francia az elvárás. A képviselők a plenáris üléseken anyanyelvükön szólalnak fel, míg a kisebb bizottsági üléseken és munkacsoportokban hallgatólagos konszenzus alapján azon a nyelven zajlik a kommunikáció, amelyet a partner megért. A bizottságban reprezentatív civil szervezetek képviselői foglalnak helyet, itthon például szakszervezetek számítanak ilyen szervezetnek, és ilyen úton-módon került ki Pásztor Tanár Úr is a bizottságba. Az EESC a civil szféra szocioprofesszionális szervezeteinek nézőpontját kívánja beépíteni az Uniós jogalkotásba, ennél fogva nagyon sok komoly szaktekintéllyel rendelkező képviselő tagja a bizottságnak. Nagyon hangsúlyos a kommunikáció, az EESC-nek „nyomni kell” a véleményét, ha azt szeretné, hogy az Európai Parlament figyelembe vegye azt a jogalkotás során. Krasznai úr elmondása szerint az esetek 80%-ában figyelembe veszik az EESC javaslatait, így elmondható, hogy hatékony munkát végez a szervezet.A Lisszaboni-szerződés óta ennek a szervezetnek is erősödött a pozíciója, új területekket bővült a konzultációs jogkör (sport, kutatás, energia). Az EESC sikerei között tartják számon az Európai Szociális Jogok Chartáját (1989), illetve a jelenleg érvényben lévő Európa 2020 programot, melyek kialakításában a szervezet fontos szerepet játszott. A 2020-as programban olyan zászlóshajók kialakításában működött közre a szervezet, mint a foglalkoztatási politika fellendítése, illetve az oktatás fejlesztése. A foglalkoztatási program külön érdekessége, hogy a felelőse nem más, mint Andor László magyar biztos. A fiatalok bekapcsolása a munkaerőpiacra az egyik elsődleges szempont. Itt példának Krasznai úr Spanyolországot említette, ahol igen magas a fiatal munkanélküliek aránya.
Az EESC évente 9 plenárius ülést tart, ahova rendszeresen VIP vendégeket hívnak, emelve ezzel az ülések szakmai színvonalát. 344 tag érkezik a 27 tagországból, 5 éves mandátummal. Az arányok meg fognak változni a horvátok csatlakozásával. Az 5 éves periódusban 2 elnökségi ciklust tartanak, 2,5 évente változik az elnök személye, egyfajta rotáció figyelhető meg a szervezetben.
Az előadás végeztével gyorsan megebédelt, a közben 7 főre kiegészült társaság (Peti az előadás elejére érkezett meg) és átsiettünk az Európai Bizottság épületébe, ahol Terták Elemér úrral, Belső Piaci Főigazgatóság volt igazgatójával, jelenlegi főtanácsadójával volt találkozónk. Megtudhattuk, hogy a Főigazgatóság feladata, hogy minden jogszabálytervezet benyújtása előtt el kell készíteni egy hatástanulmányt, mely a jogszabály hatásait vizsgálja meg. A legfontosabb, hogy érdemi vita alakuljon ki a résztvevők között, amely előre viszi az ügyet. Így végül egy erős kompromisszum születhet. Előfordulhat, hogy a megbeszélés szócséplésbe torkollik, de még ez is elősegíti, hogy kiérleltebb szabályok szülessenek, hisz, ha társadalmi ellenállásba ütközik a megvalósítás, a szabály úgyis megbukik. Szóba került a jelenlegi magyarországi helyzet, a különböző kötelezettségszegési eljárások, mint például az Erzsébet-utalvány ügye, vagy a végtörlesztések és a nemzeti bank függetlensége. Egy nagyon izgalmas beszélgetés bontakozott ki, melyben megismerhettük Terták úr személyes álláspontját sok fontos kérdésre kiterjedően.
Ezt követően a híres Atomium felé vettük az irányt. A roppant építményt még egy korábbi világkiállításra (1958-ra) készítették. 9 gömbből áll, acélből készült, és a vas tércentrált köbös kristályrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban. Felmásztunk a tetejére, ahonnan pompás kilátás nyílt a városra és környékére. Majd a szállás felé indultunk, egy tartalmas vacsora után átmentünk a szomszéd vendéglátóipari egységbe, és alaposabban is áttanulmányoztuk a belga sörlapot!
Utazásunk harmadik napján, pénteken reggel kicsit korábban kellett kelnünk a szokásosnál, mert az Európai Parlament épületébe csak turistaként lehetett bemenni, egy csoportban, szigorú menetrend alapján. Maga az épület belülről és kivülről is nagyon szép, a körbevezetés izgalmas volt, főleg, hogy a végső állomás a Parlament ülésterme volt, ahol éppen zajlott egy ülés. Ezt követően utoljára látogattuk meg az EESC épületét, megnéztünk egy számítógéptermet, -gyorsan ki is használva az alkalmat internetezésre- majd gyors ebéd után ismét az Európai Bizottság épületébe mentünk, ahol a magyar biztos (foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás biztosa), Andor László titkára fogadott minket. Cserey Gyula elmondta, hogy a titkárságon a feladatok nagyon változatosak és izgalmasak. A biztosnak felül kell emelkednie nemzeti voltán valamilyen szinten, azonban, ha magyar ügyről van szó, a többi biztosok általában kikérik a véleményét. Hegyi Gyula, a kabinet egy másik tagja pedig az őt érintő témákról (zöld munkahelyek teremtése, környezetvédelem, éghajlatügy) beszélt nekünk.
Ezzel véget értek az előre leszervezett szakmai programok és Pásztor Tanár Úr „kirándulást felügyelő tanár” szerepe. Egy kiadós brüsszeli városnézés következett, minden fontosabb látványosságot megtekintettünk. A pisilő kisfiú nem maradhatott ki, de meglátogattuk a pisiló kislányt is. A városháza melletti főtér környékén különleges sört és gyrost vásároltunk, nagy sétát tettünk a Királyi Palota kertjében, majd legvégül betértünk egy ír pub-ba, ahol leöblíthettük az út porát. Hazatérve még beszélgettünk egy kicsit, és elköszöntünk a Tanár Úrtól, mert neki haza kellett jönnie szombat reggel.
A negyedik napon, szombaton kirándulást terveztünk, és végül meg is egyeztünk, hogy Antwerpen lesz a célpont. Végre nem kellett olyan korán kelni, ki tudtuk pihenni magunkat egy kicsit. A vonat gyorsan odaért, és megkezdődött a túra. Hála Mikudina Boginak és különleges térképének, megnézhettük a belváros nevezetességeit, többek között egy csokiüzemet, a híres katedrálist, a városházát és egy kisebb templomot is. Kisétáltunk a Schelde partjára, láthattunk néhány öreg hajótestet, egyfajta kiállításként. Nagy nehezen találtunk egy mindenki számára megfelelő éttermet, ahol alaposan beebédeltünk. Ezt követően, hála a női tájékozódásnak, majdnem eltévedtünk, de végül sikerült megtalálni a korábban említett kisebb templomot, majd a közeli kiskocsmát. Hazavonatoztunk, a szálláson összeszedtük magunkat, vacsoráztunk és bementünk a Királyi Palota kertjéhez, mert előző nap megtudtuk, hogy valamiféle fesztivált tartanak, élő zenével és sörrel. Nem is volt rossz a koncert, elhozhattuk az újrahasznosítható söröspoharat, és kicsit közelebbről is megismerhettük a brüsszeli fiatalok kikapcsolódási szokásait. A koncertet megunva a már jól bevált hotel melletti kocsmában zártuk a napot, és ittuk utolsó belga söreinket, izgalmas sakkjátszmák közepette.
Kirándulásunk utolsó napja, vasárnap is elérkezett végül. Kivonatoztunk Charleroi-ba, a kisváros központi részében költöttük el ebédünket egy kisebb pályaudvari kaland után, ezt követően pedig kimentünk a repülőtérre, becsekkoltunk, ajándékokat vásároltunk, és vártunk a sorunkra. Végül csak befutott a gépünk, és este 8-kor már itthon voltunk.
Összességében egy nagyon tartalmas és izgalmas utazást tettünk a belga fővárosba. Köszönjük Pásztor Tanár Úrnak, hogy megszervezte a szakmai programokat és a szállást, és én személy szerint köszönöm társaimnak a nagyszerű és felejthetetlen pillanatokat, élményeket! Remélem még visszajutunk egyszer Brüsszelbe!
