2012. 05. 02-án a KDSZ – Közgazdászok a Közpolitikában diákszervezet "szakpolitikák szakértői" kurzusának utolsó állomásán dr. Maácz Miklós úr volt vendégünk a Vidékfejlesztési Minisztériumtól, aki a Vidékfejlesztési Főosztály főosztályvezetője.
(Vers Ádám írása)
Az kurzus előadását rendhagyó elrendezéssel kezdtük meg, ezzel is közvetlenebb légkört teremtve. A beszélgetés során képet kaphattunk hazai és nemzetközi aktualitásokról. Nemzetközi szinten fontos kiemelni az Európai Uniós költségvetési időszak előkészítését, a megalapozó joganyag elkészítését, mely igen aktív munkát követel meg, akár havi kétszeri kiutazással Brüsszelbe. A korábbi időszakokhoz képest újdonságot jelent, hogy a joganyagokat már az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia, melyet a 27 ország által közösen alkotott meg. A munkában az érvek és érdekek összehangolása nagy odafigyelést és tapasztalatot igényel.
Hazai vonalon szóba kerültek a szociális szövetkezetek, a nyúlunk a munkáért program, valamint a helyi akciócsoportok. Ki lett emelve, hogy mindezek a helyi foglalkoztatás növelését és fejlesztését szolgálják.
A továbbiakban kérdések irányították a beszélgetést. Elsőként a monitoring problémája vetődött fel. Kifejezésre került annak komplexitása, az erőforrások hiánya, a folyamatos követés, illetve a különböző akciók hatásainak elválaszthatatlansága. Ugyanakkor tudni való, hogy egyre fontosabbá válik. Azonban, míg a felhasználás jogosságát könnyebb elemezni, addig a hatást a korábban írt bonyolultság miatt költségesebb, s nehezebb. Képet kaphattunk arról is, hogy milyen fejlesztési irányok bontakoznak ki 2014-től. Fontos lesz a környezetmegőrző szerep erősítése, a hosszú távú célokba való befektetés. Ehhez nagyvonalakban kifejtésre kerültek a KAP második pillérén belüli viszonyok, támogatások, melyben a 3-4-es foglalkozik a szélesebb értelemben vett vidékfejlesztéssel.
Másik nagy téma a főosztályvezetői tapasztalatok voltak. Elmondható, hogy a folyamatos leépítések, átalakítások egyre nagyobb feladatot rónak az egyénekre és főosztályokra is. A kitűzött feladathoz képest ez gyakorta igényelne több munkaerőt. Sok a változás, nincs állandóság, a nagy fluktuáció miatt a szakmaiság háttérbe szorulhat, miközben a törekvések pont ellentétesek lennének ezzel.
