Október 11-i rendezvényünk meghívott vendége Kádár Krisztián, a KIM munkatársa volt, aki a közszférában érzékelhető válsághatásokról tartott előadást.
Komoróczki Máté az előadásról készült összefoglalóját a tovább gombra kattintva olvashatjátok.
Az előadás alapját adó anyagokat IDE és IDE kattintva érhetitek el.
5 órai teánkat kortyolgatva hallgathattuk a Közgazdászok a Közpolitikában diákszervezet szervezésében Kádár Krisztiánt, aki a Magyarországon tapasztalható bizalmi válságot helyezte a mondanivalójának középpontjába. Ezt a témát egy Tárkis és egy OECD prezentáció segítségével mutatta be, amelyek mint ismeretes inkább a számszerűsített adatok tükrében „ítélkeznek”, és nem feltétlen keresik az okokat, hogy rávilágítsanak esetleg a probléma gyökerére.
Már az elsőnek felröppenő „Értéktérkép” grafikon jelezte, hogy milyen mély társadalmi elemzések szemtanúi leszünk az elkövetkező 1 órában, és eközben elkezdtük érezni azt is, hogy mi köze ennek a társadalmi elemzésnek a bizalmi válsághoz. Egymás után következtek az olyan statisztikai táblák és grafikonok, amelyek Magyarországot az utolsó vagy utolsó előtti helyre sorolták különböző bizalmi indikátorok terén. Az emberek elfogadják a korrupciót, és emellett az állami intézményekbe és politikusokba vetett bizalmuk nagyon alacsony a többi Uniós ország lakosaihoz képest. A probléma azonban ott csúcsosodik ki, hogy a magyar emberek a 2009es adatok szerint „nagyon sokat várnak el” az államtól, amellett hogy nem bíznak benne, tehát transzfereket szeretnének, biztonságot, olyannyira, hogy ezekben a statisztikában vezető pozíciókban vagyunk az Uniós országokhoz képest.
Ezt az összetett szembenállást az OECD által készített prezentáció tette teljessé, ami már sokkal inkább az állam méreteire vonatkozott és az olyan demográfiai adatokra, amelyek nagymértékben befolyásolhatják diákszervezetünk tagjainak jövőjét. Elhangzottak olyan indokok, amelyek a közigazgatásba vágyó fiataloknak kedveznek, mint például a „Ratkó-gyerekek” nyugdíjba vonulása a közigazgatásból, ezzel szemben pedig láthattuk az állam méretének 21. századi csökkenésének tendenciáit a különböző OECD országokban, ami természetesen a közszféra munkaerejének csökkenésével jár.
Az előadás Krisztián személyes gondolataival és tapasztalataival zárult, amelyek inkább pozitívabb hozzáállást sugalltak a közszférába vágyó közgazdászok részére, így a hallgatóság egy leheletnyit pozitív szájízzel távozhatott az E 238-as teremből.
