Vers Ádám írása:
Írásomban a bevezetni tervezett egyfordulós választási rendszerről írom meg gondolataimat. Vizsgálatom az egyén szempontjára fókuszálom, és rögtön állásfoglalásommal kezdeném.
Lehet-e hatékonyabb az egy forduló, mint a kettő? Véleményem szerint lehet. Mire is alapozom feltételezésem, milyen szempontok mellett állítom ezt? Erre kívánok rávilágítani az alábbi sorok összességében.
Érvelésem egyik sarokpontjai a közösségi döntések elméletéből ismeretes racionális távolmaradás és tudatlanság. De persze hozzá kell vennünk azon elméleteket is, melyek arra világítanak rá, hogy ezek ellenére miért is megy el szavazni az egyén. Ebben például nem más játszhat közre, mint a közösségért felelős tudat, a kockázatkerülés...stb.
Alaphelyzetben az egyén eldöntheti, hogy részt kíván e venni a szavazáson, avagy sem. Ekkor a felállás a következő végletesen leegyszerűsítve: kellő részt vevő, szavazó hiányában második fordulót is rendeznek, immáron mennyiségi kritériumok nélkül.
Kiemelnék a teljesség igénye nélkül hasznokat és költségeket, amelyek a szavazás folyamata során jelentkezhetnek az egyén szintjén. Nyereségként jelentkezhet az egyén által preferált jelöltre leadott szavazat (részvétel), valamint a jelölt győzelme (saját szavazat befolyásoló ereje). Költség lehet a vesztes felé adott szavazat (fölös szavazat, kudarc), illetve magának a választáson való részvétel költsége (pl. útiköltség, idő).
Kétfordulós esetén, ha az első érvényes, akkor az adott körzetből elegendő mennyiségű ember szavazott. Amennyiben ez nem áll fent, akkor kerül sor újabb fordulóra, ahol már relatíve kevés ember is eldöntheti a szavazás végeredményét, végkimenetelét (megjegyezném, hogy egy elfogadott alaptétel az, hogy minél több ember szavaz vagy hoz meg egy döntést, annál minimálisabb a rossz döntés valószínűsége [Condorcet esküdtszék tétele]). Ennek tehát veszélye a hibás döntés, illetve hogy kisebbség véleménye határozhatja meg a többségre is vonatkozó végeredményt, s előfordulhat, hogy ez nem egyezik meg a sokaság akaratával (bár ők nem szavaztak).
Nézzünk utána hogyan árnyalódik a kép, ha elvesszük a második forduló lehetőségét, hogyan módosítja ezt a játszmát az egyfordulós rendszer. Minden egyénről általánosságban elmondható, hogy kockázatkerülőek, s költségeiket minimalizálják. A módosított játszma elveszi annak az esélyét, hogy a „nem részvételt” utólag korrigáljuk.
Ha kivesszük a második fordulót, akkor mindenki tisztában lehet azzal, hogy nem kellő mennyiségű szavazat esetén is (a korábbihoz mérten) végeredményt hirdetnek. Ennek eredményeképp az egyén költsége nő, ha nem megy el voksolni (szavazata hiányában nem az ő jelöltje kerül ki győztesen). Nincs utólagos lehetőség, ez is a szavazásra ösztönzi az egyént.
Véleményem szerint, aki eleddig is aktív szavazó volt, azzal nem kell foglalkoznunk jelen esetben. A el nem menők jelentik a fontos kulcsot a vizsgálat zárának kinyitásához. Hiszen a társadalom számára a leghasznosabb, ha minél több ember szavaz. Ekkor ugyanis csökken a rossz döntés esélye, minthogy azt korábban már megemlítettük. Hogyan is bírhatóak rá a részvételre? Szerintem ebben lehet ösztönző a második forduló elvétele (ami mellesleg a szavazás lebonyolításának költségeit is csökkentheti), hisz növeli az egyén számára a költségjelentkezés valószínűségét. Így azon egyének, melyeknek költségfüggvényében ez szerepel, nagyobb számban jelennek-jelenhetnek meg a szavazóurnáknál, mert mint említettük költséget és kockázatot igyekeznek minimalizálni. Természetesen más módszerekkel is lehet ösztönözni az aktivitást. Ilyen lehet e társadalmi felelősségérzet és a közügyekben való aktívabb részvétel növelése. De ezekre jelen cikkben nem térnék ki, hisz egész más aspektusból ragadják meg az egyén viselkedését.
