Kurzusunk soron következő előadója Banai Károly úr volt, aki jelenleg Magyarország bécsi ENSZ képviseletének vezetője, illetve a MOL-nál tölt be nemzetközi tanácsadói posztot. Tanulmányait a Közgázon végezte, és jelenleg is egyetemünk hallgatója, a doktori címe megszerzésére készül. Fontos kiemelni karrierjének bizonyos időszakát. 2007 és 2009 között a miniszterelnök külpolitikai tanácsadója volt, úgynevezett serpa. Ezen időszak alatt együtt dolgozott mind Gyurcsány Ferenc, mind pedig Bajna Gordon miniszterelnök urakkal.
(Nagy Dorottya írása)
Az előadás során kaptunk egy történelmi áttekintést a külügy alakulásáról, a rendszerváltás utáni időktől kezdve. A változás időszakát éltük meg. Külföldről nagy volt az érdeklődés országunk iránt. Úgy kellett helytállnunk, hogy mindeközben a hivatali apparátus kicserélődött, illetve a Külügyminisztérium, mint hivatal 1990-ben indult hazánkban. Magyarországot tartották a fejlődés zászlóshajójának, a Moszkvától való függetlenedésünk folyamata miatt.
1994-től új kérdések kerültek napirendre. Az Európai Unióba és a NATO-ba történő belépésünk előkészítése volt a legfontosabb. Az akkori külpolitikánk 3 prioritásra épült. Az integrációs szervezetekbe való bejutás, a szomszédokkal folytatott politika és a határokon túli és inneni kisebbségek kezelése. A pozitív megítélésünk és kapcsolataink alapján nevezhettek minket informálisan a régió vezetőjének.
A 2000-es évek elejére viszont utolértek a környező országok bennünket a fejlődésben, elvesztettük az előnyünket. Már számítottak egyéb tényezők is, mint például a földrajzi jellemzők, így az ország elhelyezkedése, mérete, illetve a demokratizálódás „beindulása” azért, nehogy a régi rendszerbe történő visszarendeződés megtörténhessen, aminek a veszélye a kilencvenes évek végére teljesen lecsökkent.
1999-ben közben sikerült a NATO-ba belépnünk. Felmerült akkor a kérdés, hogy mitől lesz ez jó nekünk? Alapvetően ugyanolyan katonai szövetség, mint a Varsói szerződés, de ezzel a lépéssel kerülhetünk közelebb a többi tagországhoz. A belépésünk rizikósan alakult, mivel Romániával és Szlovákiával a kisebbségi ügyek kapcsán konfliktusaink akadtak. A mi korábbi belépésünk feltétele volt, hogy nem akadályozhatjuk a másik két ország csatlakozását. Aminek mi eleget is tettünk, így 2003-ban megtörtént az ő belépésük is. A még pozitívabb elbírálásért a szerb háborúban is kivettük a részünket, a taszári légi bázis segítségét nyújtottuk a NATO-nak.
Az EU-ba történő belépésünket is hasonló gesztus lépések előztek meg. Ilyen volt például mikor Szudánba, Dárfúrba küldtünk ki magyar megfigyelőket, annak ellenére, hogy saját érdekünk nem diktálta volna ezt. A szándék ezzel az volt, hogy Magyarország bizonyítsa a külföld irányába az elkötelezettséget, megmutassa, hogy hajlandó kockázatot vállalni másokért. Az ilyen gesztusok ugyanis nagyon sokat számítanak a diplomáciában.
Mára a külpolitika teljesen szorosan kapcsolódik a miniszterelnök személyéhez, ezért is fontos a serpák szerepe. Ők tudósítják az elnököt a külpolitikai helyzetről, ezen túl még a miniszterelnök forrásai a magyar titkosszolgálat jelentései illetve a gyakorlatban a nemzetközi tárgyalásokon elhangzott pletykákról sem feledkezhetünk meg.
