A KDSZ – Közgazdászok a Közpolitikában első kulturális rendezvényére került sor 2012.szeptember 29-én szombaton, a budai vár alatt található Sziklakórház múzeumban!
(Király András írása)
Ezúton is köszönet illeti Tímár Dávid tagunkat, akinek az ötlete folytán szerveződött meg az esemény!
Összesen 17-en gyűltünk össze, régi és új tagok, illetve néhány szervezeten kívüli barát. Foglalt időpontunk volt, saját vezetéssel (a múzeumba csak vezetővel lehet belépni!). A Szentháromság téren gyülekeztünk, ahol elkészültek az idei első csoportfényképeink is.
A múzeum bejárata a Lovas út 4/C szám alatt található. A belépés után egy előtérbe jutunk, ahol különféle korabeli ruházati kellékeket (gázálarc, rohamsisak, tiszti sapka stb…) lehetett felpróbálni, illetve megvásárolni. Voltak még egyéb tábori kellékek, mint például kis fém poharak, illetve ismeretterjesztő kiadványok mind magyar, mind a főbb idegen nyelveken. Az előtérben áll még egy régi mentőautó, amibe be lehet kukkantani, megnézni a korabeli felszereléseket, illetve egy viaszbabát, amely éppen a kórházba tart, súlyos sebesülten.
Rövid várakozás után indultunk útnak, először egy rövid kisfilmet néztünk meg a kórház történetéről. Megtudhattuk, hogy a Horthy-korszak alatt épült ki az intézmény, a korábban geológusok és barlangászok által feltárt alagút és barlangrendszerben, a budai hegyek alatt! A második világháború előtt már üzemképes-fogadóképes volt a kórház, körülbelül 100-150 pácienst tudott kulturált körülmények között elhelyezni és kezelni. Azonban a háború alatt a betegek, sebesültek száma az egekbe szökött, volt, hogy 6-700-an nyomorogtak a kórház falai között. A kórház személyzete igyekezett a lehetőségekhez képest fenntartani a higiéniát és a rendet. A két személyes ágyakba három embert fektettek, a folyosókon is feküdtek páciensek hordágyakon.
A vezetésen kiderült, hogy a kórház egy akkoriban nagyon korszerű műtővel volt felszerelve, ahol egyszerre két pácienst is műthettek. A műszereket külön szobában sterilizálták, általában gőz üzemű eljárással. El lehet képzelni egy nagyon kis szobát, ahol egy nővér dolgozott, alig volt hely, nem hogy friss és hűs levegő!
A folyosókon mindenféle eszközöket állítottak ki, mindenféle vizsgálati műszert.
Megtekintettünk több kórtermet, kisebb szobákat, röntgent.
Létesítettek a kórházban egy német hadállást, ezzel jelezve, hogy a Budapesti-csata végnapjaiban a német vezérkar a hegyek alatti alagutakban kialakított bunkerekből irányította a hadmozdulatokat. Minden szobában viaszfigurák alakítják a korabeli események szereplőit. Betegek, sebesültek, orvosok, nővérek, és később katonák. A viasz miatt állandó 16 fok körüli hőmérsékletet kell tartani a múzeum területén.
A figurák roppant élethűek, a katonáknál korabeli fegyver van, a ruházatukra külön figyelmet fordítottak. Ki kell emelni a sebesültek-betegek élethű ábrázolását, igen megrázó képek is a szemünk elé tárultak.
A tárlatvezetés második felében megtekintettük a gépházat, és átmentünk az atombunker részbe. Merthogy a szocializmus idején, - tartván egy atomtámadástól- kialakítottak egy atombunkert a kórházhoz hozzáépítve további termeket. Nagyon szigorú protokolláris eljárást dolgoztak ki nukleáris támadások esetére. A személyzet 72 óráig nem jöhetett ki a bunkerből, utána is csak védőöltözetben. Ezt követően lehetett kimenni a „világba”, túlélőket keresni. Amennyiben találnak, úgy le kell őket vinni, és meg kell őket tisztítani! A ruháikat elégetni, több mosakodási fázisnak alávetni őket, és csak ezután beengedni őket az óvóhelyre!
Végül néhány szó a gépházról. Hatalmas tartályokban tárolnak vizet (ivóvíznek, illetve higiéniai célokra), a kórház saját levegőztető rendszerrel rendelkezik, amely egy szűrővel is el van látva, így egy atomtámadás esetén is tiszta levegőt lehetne belélegezni. Ezen kívül az áramot hatalmas generátorok biztosítják, ezek működtetéséhez pedig rengeteg benzinre volt szükség. Ehhez tartozik az a kis anekdota, hogy miként juttatták le a föld alá a szükséges üzemanyagot: található egy szobor, mellette pedig egy kis virágágyás pontosan a gépház fölött. Szabályos időközönként érkezett egy locsoló teherautó, és a virágok között elrejtett nyílásba az egyik csőből benzint pumpáltak, míg egy másik csőből locsolták a virágokat. Nagyon ötletes megoldás volt, mivel az volt a célja a szocialista rezsimnek, hogy az atombunker helyzete titkos maradjon, lehetőleg minél kevesebben tudjanak róla.
A túra legvégén kipróbálhattuk a légi riadó szirénahangját, meg kellett tekerni egy kart, és minél erősebben tekertük, annál élesebb és hangosabb hangot adott ki, próbára téve a társaság hallócsatornáit!
A tárlatvezetés nagyjából másfél órát vett igénybe, távozásunk után a bejárat előtt is csináltunk egy csoportképet, majd pedig a KDSZ elnöke, Kemény Kornél invitálta lakásába a társaságot egy pohár borra. De ez már egy másik történet….
