Közösség

Partnereink


 


2011.10.05. 20:55 Golovics József

Gondolatok a röghöz kötésről

Címkék: oktatás

A jövő magyar felsőoktatására vonatkozó elképzelések folyamatos össztűz alatt állnak. Nem tud úgy nyilvánosságra kerülni egy részlet sem, hogy azt ne érje komoly támadás valamely társadalmi csoport részéről. Nincs ez másként az úgynevezett röghöz kötés koncepciójával kapcsolatban sem: többen kritizálják az elképzelést, mely szerint vissza kellene fizetnie a képzésük árát azon pályakezdőknek, akik a diploma megszerzése után meghatározott időn belül külföldön helyezkednek el.

Jelenlegi információink szerint ez az államilag finanszírozott képzésben tanuló hallgatókra vonatkozna, s célja a frissen diplomázottak országhatáron belül tartása lenne. Természetesen az elképzeléshez lehet élből ellenségesen viszonyulni, ám véleményem szerint célszerűbb megérteni a mögötte húzódó motívumokat.

 

Az agyelszívás - vagy angol terminussal élve brain drain - egy olyan súlyos kihívás, mellyel nem csak hazánknak kell szembenéznie, s mely ellen igen nehezen lehet védekezni. Az alap probléma nyilvánvalóan az, hogy a képzett munkaerő, s az általuk birtokolt tudás kivándorol egy országból, csökkentve annak versenyképességét, s veszélyeztetve ezzel a fenntartható fejlődés lehetőségét. Esetünkben azonban nem "csupán" ennyiről van szó.

Ha például az orvosképzésre tekintünk - melyet talán a legjobban sújtja a brain drain -, akkor láthatjuk, hogy komoly állami pénzeket fektetnek bele a jövő generáció doktorainak taníttatásába. S ha ők külföldön helyezkednek el, akkor ez a befektetés egész egyszerűen elveszik. Természetesen ki lehetne küszöbölni a problémát azzal, ha az érintett területeken teljes magánfinanszírozást vezetnénk be, de azt hiszem, ez a közeljövőben biztosan nem lehet élhető opció Magyarországon.

A felsőoktatás állam által történő finanszírozása mellet talán a leggyakoribb érv a folyamat befektetésjellegére való utalás szokott lenni. Ezen logika szerint azért érdemes adóforintokból finanszírozni magánszemélyek oktatását, mert ők a munkába állásuk után olyan hasznot fognak termelni, mely össztársadalmi szinten jelentkezik majd. Ezek után véleményem szerint nem meglepő az, ha az állam "szeretné biztonságban tudni a befektetését", s megpróbálja megakadályozni, hogy a várható haszon később majd egy másik állam társadalma számára jelentkezzen. Így, amíg a finanszírozás módja nem változik meg gyökeresen, úgy vélem, van jogalapja annak, hogy megpróbálunk védekezni a jelenség ellen.

A probléma feltárása után kulcsfontosságú kérdés az is, hogy az arra adott válasz adekvát-e, képes-e elérni a kívánt célt, illetve, hogy nem tudunk-e a probléma orvoslására valamilyen jobb módszert kínálni. Természetesen az első gondolata a legtöbb embernek az lehet, hogy amennyiben jobb kilátásokat, munkalehetőségeket és nem utolsósorban versenyképesebb fizetéseket tudnánk kínálni a pályakezdőknek, akkor azok nem szándékoznának külföldre távozni. Ez persze egy teljesen jogos kritika, mely nagy valószínűséggel működőképes is lenne. Én magam is támogatnám az ötletet, s bízom benne, hogy egy jobb gazdasági helyzetben lévő Magyarország döntéshozói is emellett az opció mellett voksolnának, azonban szűkös anyagi helyzetünkből kifolyólag sajnos ezt nem olyan könnyű meglépni, mint amennyire hangzik.

Ha viszont a tervezett szabályozásra tekintünk - bár a tényleges törvényszöveget még nem ismerjük -, akkor megállapíthatjuk, hogy elérheti célját: az a befektetett emberi tőke, aki itthon marad, itthon kamatoztathatja majd a tudását, a külföldre távozók azonban kénytelenek lesznek képzésük költségeit visszafizetni az államnak, akit ezáltal nem ér majd anyagi kár.

Mindemellett azonban felhívnám a figyelmet arra, hogy az intézkedésnek kontraszelekciós hatása is lehet. Nyilvánvaló, hogy a szabályozástól még nem lesznek jobb lehetőségei a fiataloknak - ami azért hosszú távon mégis a fő cél lenne -, így akik bizonytalanok voltak a téren, hogy későbbi diplomájukkal hol fognak majd elhelyezkedni, azok eltántorodhatnak a továbbtanulástól. S akik pedig a helyükre bekerülhetnek - azért mert biztosnak érzik a jövőjüket itt vagy külföldön - nem feltétlenül rendelkeznek jobb képességekkel. Ezen kívül pedig különös figyelmet kell fordítanunk az alacsony jövedelmű családokból jövő hallgatók helyzetére is. Tény ugyan, hogy méltányossági szempontból nem diszkriminatív a tervezet, hiszen a felsőoktatásba való belépéskor nem állít semmi fajta korlátot a szegényebb diákok elé, azonban az egyetemről kikerülvén nyilvánvaló, hogy a gazdagabb család gyermekei könnyebben megengedhetik majd maguknak, hogy kifizessék képzésük költségeit, s szabadon távozzanak külföldre. Ez pedig olyan hatásokkal járna, hogy hosszú távon csak a szegényebb rétegek maradnának Magyarországon, ami nyilvánvalóan nem lenne kívánatos sem a szociális háló, sem a beruházások, sem úgy általában az ország jövője szempontjából.

Végezetül egy érdekes tényezőt emelnék még ki a témával kapcsolatban. A cikk elején a brain draint egy olyan jelenségként jelöltem meg, amely ellen küzdeni kell, azonban felmerülhet a kérdés, hogy ez elmondható-e az Európai Unión belül is. Amennyiben egységes Európában szeretnénk gondolkozni, úgy semmiképpen, sőt, még azon is el lehet gondolkodni, hogy a tervezet nem megy-e szembe a munkaerő szabad áramlásának elvével. Lehetséges, azonban amíg vannak olyan tagállamok, ahol kizárólag magánfinanszírozásban működik a felsőoktatás, s amíg a hallgatók utáni normatívát nem egy központi EU-s költségvetésből kapják az intézmények, addig véleményem szerint ez nem lehet kifogás.

Összefoglalóan tehát azt kell látni, hogy ennek a fajta finanszírozási formának, melyet Magyarországon alkalmazunk, természetes velejárója, hogy magában rejti az agyelszívás veszélyét. Ez ellen úgy vélem, hogy jogosan próbál fellépni a kormányzat, hiszen nem az állampolgárok leláncolásáról van szó, hanem a befektetések hozamának a háztájon belül tartásáról. Ami pedig a szabályozás milyenségét illeti, igaz, hogy első hallásra meredeknek tűnhet, s semmiképpen sem segíti a fiatalok mobilitását, ugyanakkor valós problémát kíván kezelni, s én látok potenciált a tervezetben arra, hogy el is érje a célját.

 

A bejegyzés a leviathan.blog.hu oldalon jelent meg először.

11 komment · 3 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://kdsz.blog.hu/api/trackback/id/tr283281078

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Gondolatok a röghöz kötéshez 2011.10.11. 13:11:46

 Vers Ádám írása: Mennyiben veheti az állam a felsőoktatást mint szolgáltatást? Amennyiben ezt teszi, akkor joggal díjat is szedhet érte, azaz teljes költségtérítést. A mai helyzetben azonban ez nem tekinthető releváns nézőpontnak. Ebben az e...

Trackback: Szerződés hallgató és állam között 2011.10.07. 09:17:02

Legutóbbi oktatáspolitikával kapcsolatos cikkemhez a KDSZ Blogon érkezett néhány hozzászólás, melyeken úgy vélem, érdemes elgondolkodni. Többek között ezek mentén, részben ezekre válaszul szeretném az alábbi bejegyzésben továbbgondolni, más aspektusból...

Trackback: Gondolatok a röghöz kötésről 2011.10.05. 20:58:36

A jövő magyar felsőoktatására vonatkozó elképzelések folyamatos össztűz alatt állnak. Nem tud úgy nyilvánosságra kerülni egy részlet sem, hogy azt ne érje komoly támadás valamely társadalmi csoport részéről. Nincs ez másként az úgynevezett röghöz kötés...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

King Andrew 2011.10.05. 21:46:52

Képzeld Józsi elolvastam a cikket!
És roppant érdekesnek találtam!
Az világos, hogy az állam itthon akarja tartani az általa fizetett diákokat, de most olyan hírek is szárnyalnak, hogy drasztikusan lenyiszálják az államilag támogatott helyeket és intézményeket vonnak össze-szüntetnek meg... én a magam részéről jelenleg nem tudom elképzelni, hogy külföldön éljek, de sose lehet kizárni, és ha így lenne nem szívesen költeném az első 2 év fizuját erre...
Az orvoskérdés igen érdekes, van 1-2 érintett ismerősöm...és hát gyakorlatilag, mint szinte mindenhol, a protekción múlik, hogy bejutsz-e! És a szegényebb diákoknak kisebb eséllyel van talán protekciójuk, viszont ha itthon nem tud elhelyezkedni, akkor kimegy, és fizetnie kell... ördögi kör!
Kíváncsi vagyok mi lesz a vége, mindenesetre gratulálok az írásodhoz!

Multifunkciós biorobot 2011.10.05. 21:58:36

Gratula! Átfogó, objektívnek tűnő, szubjektív elmélkedés.
Keep writing!

lordmart 2011.10.05. 22:05:52

Na, én is elolvastam, aztán hogy nehogy szó érje a ház elejét,írok is hozzá 1-2 gondolatot. Nekem egyelőre a "legerősebb" gondolatom az, hogy ha teszem azt itthon maradok, de nem kapok munkát, akkor meg fizetheti az állam a segélyemet, vagy egyéb módon megterhelem magammal a családomat stb. Tehát a kivándorlást lehet nézni egyféle szelepnek is,ahol a "felesleges" munkaerő kimegy. Mert ha keres is munkát a frissen végzett, akkor nagy az esélye, hogy csak pultos lesz a mekiben, mert pl. a cégek a nyugdíjasok helyett nem vesznek fel új munkaerőt, így spórolva. Persze ez a munkaerő lenne a leginkább fontos, de mint mondtam, a cégek szerintem csak diákmunkást látnak benne, aki 30 év alatt van, az nekik nem szakember, hanem OLCSÓ munkaerő.De ha kimegy, akkor se feltétlenül azzal tud elhelyezkedni, amit tanult, akkor meg jogosan merül fel a kérdés, hogy miért fizessen, ha "tudást" nem visz ki: egy pultos nem nagyon használ Edgeworth-dobozt. Ugyanakkor az agyelszívás valós probléma, csak nekem nem túl elegáns ez a megoldás, viszont lehet hogy ha még párszor átgondolom, és hallok még 1-2 érvet mellette, akkor akár még támogathatom is, csak egyelőre inkább azt látom benne, hogy még jobban leszűkítik a lehetőségeim : nem elég, hogy itthon nincs megfelelő fizetés-> nem hogy fizetés, munka se, még ki sem mehetek külföldre, mert még azt is büntetik.

Így elsőre ennyi. Ha még nem ismernétek a nevem alapján, akkor Marci voltam.

KDSZ 2011.10.05. 22:15:20

Minden kedves tagunkat biztatnám arra, hogy gondolatait, kritikáját szedje össze, s (akár csak egy fél oldalas cikk formájában) küldje el e-mailben, s akkor kitesszük, hogy gyarapodjanak az értékes bejegyzések! :)

Multifunkciós biorobot 2011.10.05. 22:59:14

@lordmart:

Felesleges munkaerő: Magyarországon és Ny-Európában is orvoshiány van.
A németek azért jönnek Magyarországra orvosira, mert ezt simán kifizetik, otthon meg nem tudják megengedni maguknak. Köztudott, hogy Magyarországon nem az államtól kapott bérükből élnek az orvosok (jól néznénk már ki, ha egy 55 éves főorvos havi 260-300 bruttóból kellene, hogy megéljen, mert hogy ennyit keresnek). A kezdő orvosok szívnak, ez vitán felül áll, de semelyik másik országban nem kapnák meg ingyen (vagy ennyiért) ezt a színvonalú képzést.
Ha egyéb szakképzést nézek, simán még ki is fizethető, ha dolgozol mellette, (bár én államin vagyok, de dolgozom, és ki tudnám fizetni az oktatásom). Nem terhelem sem az államot, sem a családomat.
A mekiben pultos csak akkor légy, ha nem beszélsz semmilyen nyelvet, mert havi bruttó 260 ezerért, bármelyik multi call-centerbe felvesznek (nem álommeló, de nem is meki), ahol további lehetőségeid adódhatnak, míg a szakmádban esetleg nem tudsz elhelyezkedni. Az pedig természetes, hogy mindenütt előbb gyakornok leszel, mert kell a tapasztalat. Ha rögtön felvesznek állandóra, az mák, de ilyen is van.

Összegezve, ha a Józsi fonalán végigmész, szerintem érezhető, hogy ez nem a lehetőségeid szűkítését megcélzó gondolat. Az "állam", mint az újraelosztást koordináló, szolgáltató és gazdálkodó fogalma, nem egy kimeríthetetlen aranybánya, hanem a többség jólétét biztosítani hivatott döntéshozó. Vannak dolgok, amiket megszoktunk, és ezért tiltakozunk a változás ellen, de ha körbenézel a nagyvilágban láthatod, hogy nagyon vegyes a kép, és a mi helyzetünk Magyarországon korántsem olyan rossz, mint amilyen elégedetlenek vagyunk azzal.

lordmart 2011.10.06. 08:25:03

Hát a multi call center tényleg nem álommeló, csináltam már telefonos munkát és kb. 2 óra után belefájdult a fülem.

Amúgy meg azzal egyetértek, hogy nem jött még el a világvége, viszont ha megszoktam valamit, akkor szerintem természetes, hogy tiltakozok a megváltoztatása ellen, ha engem rosszul érint - vagy ha csak azt hiszem hogy rosszul érint, mert a végén esetleg nem lesz annyira rossz, mint a várakozásaim voltak - még akkor is, ha ez a változtatás igencsak szükségszerű: a saját érdekeimet más úgyse fogja képviselni, annyira meg nem vagyok jó helyzetben, hogy önként és dalolva elfogadjam a röghöz kötésemet, vagy örömmel aláírjam, hogy a képzés után ki kell fizetnem a képzésem.

Tehát az a probléma, hogy itt ütközik az a fajta megközelítés, hogy mi volna a jó - aki elviszi a tudást fizesse ki - és a saját érdekeim - ne kelljen fizetnem. Ebben a helyzetben azért lennék inkább magam mellett, mert a többi szereplő pl. szakszervezetek, akiket érintenek a mostani átalakítások se hagyja magát, és ha én hagyom magam - mi hagyjuk magunkat - , akkor rám - ránk - terhelik azt a többletterhet, amit ők az ellenállással elhárítanak.

Úgyhogy valószínűleg nagyon önzőnek tűnik az érvelésem, de álszent se akarok lenni, ha valami rosszul érint, akkor nem fogom támogatni és ez szerintem másoktól se elvárható. Én elhiszem hogy nehéz a helyzet, csak legalább valami távlati javulást mutassanak fel, hogy akkor teszem azt a gyerekeimnek miért lesz jó ez az intézkedés, vagy mondjuk visszaforgatják az oktatásba a pénzt és akkor azért támogassam(és nem lenyúlja valaki, mint most az ösztöndíjak felét). Ha elmondják, akkor esetleg még hajlandó vagyok megváltoztatni a véleményemet is.

focilac 2011.10.06. 14:40:17

Abban egyetértek Marcival, hogy a tervezet (tudomásom szerint) semmit nem mond arról, ha azért akarok külföldre menni, mert itthon nem találok megfelelő munkát.
Viszont én a problémát máshol látom. Ha a cikkben szereplő "befektetés" jellegű szemléletet nézzük, akkor ugyan a javaslat megállja a helyét, de alapvetően nem kezeli a problémát. Ugyanis ha az állam tényleg befektetésként kezeli az általa finanszírozott hallgatókat, akkor az államnál pocsékabb befektetőt nehezen lehetne találni az országban, ugyanis százezreket költ fejenként minden félévben olyan diákokra, akiknek közük nincs az egyetemhez. Itt most nyilván nem a Corvinusra gondolok, mert aki ide bekerül, az azért általában végig is csinálja, de példaként hozhatnám az ELTE informatikai karát, ahol a 2006-ban induló BSc-s tanulóknak csak az 5%-a végezte el az egyetemet 2009-re (amiben benne van 1 év csúszás is). És ez nem azért van, mert teljesíthetetlenek a követelmények (tapasztalatból mondom :D)
Ha esetleg az a kb 20-25 ember, aki végzett, külfölfön keresne munkát, az a bizarr helyzet állna elő, hogy az állam csak azokba a diákokba fektet be, akik végül nem kapnak diplomát, és így végül a semmire dobott ki milliárdos nagyságrendű pénzt.
Véleményem szerint ha az állam spórolni szeretne a felsőoktatáson, akkor azt egy jól kidolgozott általános tandíjjal kéne megtenni, amiben a jól tanuló hallgatók kedvezményben részesülnének, és akkor ténylegesen azokba fektetne az állam pénzt, akikbe érdemes. És akkor amellé akár még a most vitatott javaslatot is társítani lehetne.

focilac 2011.10.06. 14:41:35

@focilac: Nem 2009-re, hanem 2010-re...De úgysem ez a lényeg, hanem az egy év csúszás :)

KDSZ 2011.10.06. 17:12:12

Továbbra is arra buzdítanék mindenkit, hogy egy cikk formájában foglalja össze a gondolatait. Nem kell több egy fél oldalnál, csak legyen szépen megfogalmazva, szakmai érvekkel alátámasztva.
És nem muszáj ehhez a bejegyzéshez kapcsolódnia sem. A hónap témája az oktatáspolitika, s mivel zajlanak az események e téren, van honnan meríteni!

Golovics József · http://leviathan.blog.hu/ 2011.10.06. 18:05:42

Én egyébként azért nem reagálok az itteni gondolatokra, mert gyűjtöm a felvetéseket, s egy cikk formájában szeretnék majd válaszolni. De ezt nem ígérem, mert kerek egész bejegyzést szeretnék csak, nem gondolatokra szabdalt kontrakomment-gyűjteményt.

@King Andrew: Köszi, ha tényleg tetszett, akkor ott a blogomban még sok-sok bejegyzés, amit az első elrettentő írás óta kihagytál :)

Tomi911 2011.10.08. 01:11:55

@Matt G.: Szia! Nekem a call-centeres dologgal kapcsolatban lenne néhány észrevételem. Nem is igazán ezzel a munkaformával, hanem amúgy a fizikai/félszellemi segédmunkával, ami sok esetben egyetlen opció a számunkra.

Nos... Én eddig kőművessegédként, sírásóként, biztonsági őrként és - ahonnan ezt a bejegyzést épp írom - hajléktalanszálló "szociális portásaként" dolgoztam, dolgozok. Eddig sehol nem kerestem 500 Ft/óra nettónál többet. Ez az elmúlt öt évben történt (hozzáteszem 2 évig munkanélküli voltam.) Én nem tudnám kifizetni a tandíjamat, amit azért kell fizetnem, mert pár 50-es politikus aki állami pénzen tett le több diplomát ingyen, úgy gondolta, hogy csak egy diplomát finanszírozzon az állam egy adott szinten... Ha szüleim nem fizetnék a tandíjamat eláshatnám magamat. Egyszerűen nem tudnám fizetni a lakhatásomat, kajámat, pedig sokszor hétvégenként is dolgozok és éjszakai műszak után innen járok egyetemre. :S Ez nyomot hogy a tanulmányi eredményemen és a közérzetemen is. Meló mellett, nem lehet normálisan tanulni.

Én azt szeretném, hogy azok a döntéshozók akik 3 állami diplomával rohangásznak visszafizessék a képzésük költségét jegybanki alapkamattal terhelve. Csakis az igazságosság nevében. :)
süti beállítások módosítása