Soós Krisztina írása:

Az EU-csúcstalálkozó két fő intézkedést eredményezett: megállapodás született a Görögországnak hiteleket nyújtó bankok és az euróövezeti kormányok vezetői között egy 50%-os adósságelengedésről; másrészt az Európai Pénzügyi és Stabilitási Eszköz (EFSF) kapacitásának nagymértékű bővítéséről (melynek megvalósulásához azonban várhatóan kínai segítségre lesz szükség). A szkeptikusok szerint azonban sem az adósságcsökkentés, sem a támogatási alap kibővítése nem képes lecsillapítani az adósságválságot. Egyedül az Európai Központi Bank, a kötvénypiacok támogatásán keresztül képes megvédeni a további bizalomvesztést.

A piacok valójában kritikusan, hidegen reagáltak: Olaszország és Spanyolország – a két legnagyobb, leginkább kockázatos gazdaság – kötvényhozamai némiképp csökkentek ugyan, de a 10 éves olasz kötvények hozama az 5,7%-ot, a spanyolé pedig 5,3%-ot még mindig eléri. A cél tehát visszacsalogatni a befektetőket, ily módon csökkenteni az olasz és spanyol hitelfelvételi költségeket, vagyis csökkenteni a hozamot. A kormányzatok ezt két módon is remélik elérni, mindkét tervezet a befektetők vonzásán alapul. Az egyik esetben garanciavállalásról van szó, méghozzá az EFSF részéről (20%-ban); a másikban pedig egy speciális célú befektetési alap létrehozásán keresztül a fizetésképtelenséget a szuverén vagyoni alapok és más befektetők kötvényváráslásán keresztül kívánják elkerülni.

A garancianyújtással azonban az a probléma, hogy a szuverén kötvénypiacokon általában vagy nincs fizetésképtelenség vagy hatalmas a fizetésképtelenség, ekkor a befektetők jelentős veszteségeket realizálnak. Tehát kis fizetésképtelenség aligha fordul valaha is elő, vagyis a befektetők nem lesznek elégedettek egy szerény biztosítási politikával. A második modell kilátásai is bizonytalanok: a siker kulcsa, hogy képesek-e az európai kormányzatok olyan potenciális befektetők meggyőzésére, mint pl. Kína.

A csúcson született döntésekről elmondhatók, hogy hiányosak, tehát a következő hetekben, hónapokban kidolgozásra várnak, továbbá sok a feltételezés. Vagyis a piacok nyugtalanságát egy rövid időre enyhítették, azonban a problémákat meg nem oldották. Az adósságcsökkentés következtében a cél, hogy Görögországban 2020-ra 120%-ra csökkentsék az államadósságot, halogatás, az eladósodottság mértéke továbbra is óriási marad. A bankok pedig feltőkésítésre szorulnak, melyet ha a piacról nem sikerül kellő mértékben elérniük, marad az állam, mely éppen eladósodottsága miatt ha nem tud elengedő mértékben hozzájárulni, akkor már csak az európai intézmények nyújthatnak segítséget. Ezek pedig nagyban támaszkodnak az állami pénzekre, így az ördögi kör bezárult. A megoldást a nagy vásárlóerővel rendelkező feltörekvő országok jelenthetik, elsősorban Kína, de akár Brazilia, Oroszország is.

A bejegyzés a Wall Street Journal: Next Act - The Plan Is Put to Test. Brussels - Will it work? című cikke alapján íródott