KDSZ Blog

Szarvas Endre írása:

2011. november 16-án Temesi József tartott előadást az Oktatáspolitika kurzus keretében, a felsőoktatás finanszírozásának témakörében.

Az előadás elején arra az alapvető kérdésre próbáltuk megtalálni a választ, hogy mik az oktatás költségei, illetve hasznai.  Mind a költségekről, mind a hasznokról egyéni, illetve társadalmi szempontból is beszélhetünk. Az egyéni költségek között szerepel pl.: a tandíj, beiratkozási díj, térítési díj, az iskolázáshoz kapcsolódó szállás, ruházkodás stb. költségei, valamint egyéb járulékos költségek. A társadalmi költségeknél elkülöníthetjük a közvetett és a közvetlen társadalmi költségeket. Előbbit a folyó oktatási ráfordítás jelenti, míg az utóbbinál olyan költségek kerülnek terítékre, mint a hallgatók elmaradt kereste, vagy az oktatási intézmények adómentességének költségei. A felsőoktatás előnyeinél a felsőoktatás nem pénzügyi előnyei között szerepel pl. a jobb egyéni és családi egészség, vagy a fogyasztás hatékonyságának növekedése. Az oktatás külső (nem egyéni) előnyeinél megemlíthetjük példaként a nagyobb politikai stabilitást és a bűnözési arány csökkenését.

Vers Ádám írása:

Írásomban a bevezetni tervezett egyfordulós választási rendszerről írom meg gondolataimat. Vizsgálatom az egyén szempontjára fókuszálom, és rögtön állásfoglalásommal kezdeném.

Lehet-e hatékonyabb az egy forduló, mint a kettő? Véleményem szerint lehet. Mire is alapozom feltételezésem, milyen szempontok mellett állítom ezt? Erre kívánok rávilágítani az alábbi sorok összességében.

Tóth Katalin írása:

November 6-án Veres Pál tanár úr tartott nekünk előadást a felsőoktatás finanszírozásáról intézményi megközelítésben.

Soós Krisztina írása:

Nicolas Sárközy november 8-i bejelentése a Strasbourgi Egyetemen folytatott vita során nagy kavarodást okozott: A közös valuta létrehozása lehetetlen gazdasági konvergencia és integráció nélkül. Másrészt azonban nem lehet egyszerre föderalizmusért és bővítésért esedezni, ez ellentmondás. A Balkán országokkal együtt 32, 33, 34 tagúvá válik az EU, a teljes integrációt nézve, ennyi tagországgal senki sem gondolja, hogy lehetséges a föderalizmus. A közös valuta egy csodálatos elképzelés, azonban annak kormányzása és a gazdasági konvergencia nélkül meglepő volt létrehozni. Szép, hogy van egy vízió, azonban több részlet is hiányzik: létrejött a valuta, de a fiskális és gazdasági rendszer nemhogy nem közeledett egymáshoz, de még távolodott is. Nemcsak egy közös valutát hoztunk létre gazdasági konvergencia nélkül, de a paktum szabályait is megpróbáltuk visszavonni, ami nem működik. Közös valuta nagyobb gazdasági integráció és konvergencia nélkül nem lesz, ez biztos, ebbe az irányba haladunk. Mind a 27 országra muszáj, hogy ugyanazok a szabályok vonatkozzanak? Nem, egyáltalán nem. Végül két európai fogaskerék lesz: az egyik a szorosabb integráció felé tartó eurózónán belül, a másik, ami inkább konföderációs, az Európai Unión belül.  

Virág Emese írása:

2011. november 3.-án megrendezésre került az Oktatáspolitikai kurzus első előadása, melyet Hrubos Ildikó tartott, témája pedig a „Felsőoktatás és a foglalkoztathatóság” volt.

Soós Krisztina írása:

Az EU-csúcstalálkozó két fő intézkedést eredményezett: megállapodás született a Görögországnak hiteleket nyújtó bankok és az euróövezeti kormányok vezetői között egy 50%-os adósságelengedésről; másrészt az Európai Pénzügyi és Stabilitási Eszköz (EFSF) kapacitásának nagymértékű bővítéséről (melynek megvalósulásához azonban várhatóan kínai segítségre lesz szükség). A szkeptikusok szerint azonban sem az adósságcsökkentés, sem a támogatási alap kibővítése nem képes lecsillapítani az adósságválságot. Egyedül az Európai Központi Bank, a kötvénypiacok támogatásán keresztül képes megvédeni a további bizalomvesztést.

Szabó Réka írása:

Október 26-án Barczikay Tamás segítségével megrendezésre került a KDSZ szervezésében a Hajléktalan ellátás a gyakorlatban c. előadás.  A téma nem csak diákszervezeti tagokat érdekelt, külsős vendégek is szép számban megjelentek a programon.

November 3.   18.00: Hrubos Ildikó: Felsőoktatás és foglalkoztathatóság (E. 301.)

November 10. 17.00: Veres Pál: Finanszírozás a felsőoktatásban - intézményi megközelítés (C. 326.)

November 16. 16.30: Temesi József: A felsőoktatás finanszírozása - ösztönző rendszerek és finanszírozás (Sóház 203.)

November 17. 17.00: Berde Éva: Pályakövetési rendszerek (C. 430.)

November 30. 16.10: Kováts Gergő: Minőségmenedzsment a felsőoktatásban. Az egyetemtől a központi szintig. (C. 430.) (Programváltozás után frissítve!)

November 30. 18.10: Varga Júlia: Költség-haszon elemzés az oktatáspolitikában (C. 109.)

A szervezet következő rendezvényére szerdán este 19 órakor kerül sor a Sóház 1-es előadójában Hajléktalanellátás a gyakorlatban címmel. Az esemény facebook oldalát IDE kattintva érhetitek el.

Ezen téma kapcsán szeretnék most közzétenni egy vitaindító cikket, melyben három nézőpontot vázolok fel a hajléktalan-kérdés szemlélésével kapcsolatban. Szeretném leszögezni, hogy a cikkben semmilyen megoldási mód mellett nem kívánom elkötelezni magamat, csupán lehetőségeket villantok fel annak kapcsán, hogy: hogyan állhatunk hozzá a hajléktalan-ügyhöz?

Kedden került nyilvánosságra a felsőoktatási törvénykoncepció munkaanyaga, melyben az egyik vitatható pont az lehet, hogy a tervezet a felsőoktatásba való bejutáshoz kötelezően előírná, hogy a jelentkezőnek rendelkeznie kell egy középfokú nyelvvizsgával.

A rendelkezés nem azért problémás, mert erős követelmény lenne egy egyetemre igyekvő fiataltól megkövetelni a nyelvismeretet, hanem azért, mert sértheti az egyenlő hozzáférés elvét, indokolatlan akadályokat állíthat bizonyos hátrányos helyzetben lévő személyek elé. Ezért a következő szempontokat érdemes megfontolni:

A KDSZ - Közgazdászok a Közpolitikában diákszervezet hétvégén rendezett egri táborában szakmai program keretében Bori Attila tartott előadást az egri Városházán. Az előadás témája: Eger város folyamatban lévő fejlesztései, pályázatai.

A tovább gombra kattintva Kurucz Kitti összefoglalóját olvashatjátok el a programról.

Barczikay Tamás írása:

Elméleti közgazdásznak lenni néha nehéz. Főleg akkor, mikor az ember nem szakmabelieknek próbál gazdasági jelenségeket elmagyarázni. Az ember pedig idővel szükségszerűen kerül olyan helyzetbe  pályafutása során, amikor barátok, rokonok, ismerősök felteszik neki a provokatív kérdést: „Te tulajdonképpen mit is csinálsz?”. A következőkben a szakma prezentálásának problémáit szeretném bemutatni, úgy, ahogy én látom.

Az első probléma: Magyarországon mindenki ért két dologhoz. A focihoz és a közgazdaságtanhoz, de csakúgy, mint a fociban, a szakmában is más a helyzet, ha a problémát a pályáról nézzük és más, ha a TV elől. Hazánkban őrületes a közgazdaságtani műveletlenség, még a diplomások és sok esetben a kollégák között is. Ezek után hogy várjuk el a társadalom tagjaitól, hogy releváns gazdasági kérdésekben állást tudjanak foglalni?

Október 11-i rendezvényünk meghívott vendége Kádár Krisztián, a KIM munkatársa volt, aki a közszférában érzékelhető válsághatásokról tartott előadást.

Komoróczki Máté az előadásról készült összefoglalóját a tovább gombra kattintva olvashatjátok.

Az előadás alapját adó anyagokat IDE és IDE kattintva érhetitek el.

 Vers Ádám írása:

 Mennyiben veheti az állam a felsőoktatást mint szolgáltatást? Amennyiben ezt teszi, akkor joggal díjat is szedhet érte, azaz teljes költségtérítést. A mai helyzetben azonban ez nem tekinthető releváns nézőpontnak. Ebben az esetben azonban az állam, kormány joggal szemléli befektetésképp az egyetemi, főiskolai képzéseket, s mint befektető védheti a befektettet tőkéjét. Továbbhaladva mindkét fél szempontjából fontos kiemelni a várható értéket.

Úgy tűnik, hogy a leendő és jelenlegi hallgatók számára is fontos értéket képvisel a diploma révén való külföldi munkaszerzés esélye, mely a rossz megélhetés, munkanélküliség, alacsony jövedelem kockázatát tudja csökkenti. Így a röghöz kötés csökkenti a diploma várható értékét, negatív ösztönző hatását előre sejthetjük ceteris paribus. Az állam szempontjából pedig a megtérülés valószínűségét növeli az, ha kvázi kilépési akadályokat hozunk létre a rendszerben. Kitérve a társadalmi költségekre és hasznokra, szerintem ezen gát is egyfajta értékválasztás. Mi lehet fontosabb a társadalomnak? Annak a lehetősége, hogy szabadabban érhessenek el más életszínvonalat, nőjenek a lehetőségeik?  Vagy a hazai tudás gyarapodása? Ilyen lehet pl. az orvoslás stabil utánpótlása? Fontos-e a hazai képzett munkaerő, vagy mi is „importáljuk” orvosainkat?

A legutóbbi, oktatáspolitikáról szóló cikkhez érkezett néhány hozzászólás, melyeken úgy vélem, érdemes elgondolkodni. Többek között ezek mentén, részben ezekre válaszul szeretném az alábbi bejegyzésben továbbgondolni, más aspektusból megvilágítani a már tárgyalt kérdést.

Én úgy látom, hogy a kormány azon intézkedéseihez való hozzáállást, melyek a felsőoktatás piacibbá tételét célozzák meg, alapvetően az az attitűd határozza meg, hogy az egyes emberek minek tekintik a felsőoktatást. Nyilván a szocialista múltban gyökerezik az a felfogás, mely talán a magyarok többségének a fejében él, hogy a felsőoktatás egy olyan rendszer - vagy szolgáltatás, ha úgy tetszik - melyet az államnak, állami létéből fakadóan kötelessége ingyenesen biztosítania minden arra érdemes polgárnak. Ezen felfogás szerint a kizárás csakis a szükséges képességek hiányában valósítható meg.

Az elmúlt évben a Hoffmann Rózsa által vezetett tárca is pedzegette ennek a felfogásnak a továbbvitelét, mégpedig azzal, hogy az év elején elkészített - majd teljesen elvetett - törvénykoncepcióban a felsőoktatást mint közszolgáltatást nevezte meg. Félreértés ne essék, nem állítom azt, hogy ez a fajta felfogás rossz lenne. Csak azt fontos látni, hogy nem ez az egyetlen elképzelés, ami mentén irányíthatjuk az ágazatot. Nálunk ez történeti okok miatt így alakult ki, s tudom, az útfüggőség egy komoly erővel bíró tényező, azonban naivság lenne ezt az utat egyedüli üdvözítőnek gondolni.